A bejegyzés szerzője Kovácsné Álmosdy Judit adószakértő.

Mindenki szeret apró ajándékot kapni. Emlékezzenek rá, ha elmennek egy nagyobb létszámú megbeszélésre, vagy egy továbbképzésre, esetleg konferenciára, gyakran előfordul, hogy egy néhány oldalas, logóval ellátott jegyzettömböt, esetleg egy reklámfeliratos tollat kapnak. Sok hasonló alkalom előfordulhat még, például ha bankba megyünk vagy szakmai kiállításra, kapunk valamilyen emlékeztető kis tárgyat az esemény illetve üzletkötés alkalmából. Ezeknek az apró szóró-ajándékoknak az alapvető célja az, hogy mindig szemünk előtt legyen annak a cégnek a neve, esetleg címe és telefonszáma, aki az ajándékot adta. Ne feledjük el őket, és adott esetben újra hozzájuk forduljunk, ha egy terméket vagy szolgáltatást kívánunk vásárolni.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 70.§ (3) bekezdésének „d” pontja szerint, reklám célú vagy egyéb ajándék az a juttatási forma, amelynek keretében a vállalkozás szóró-ajándékokat vásárolhat és szétoszthatja azokat anélkül, hogy nyilvántartást kellene vezetni a megajándékozottakról. Befizetendő közteher ugyan kapcsolódik hozzá, de egyes szakemberek megtérülő befektetésként értékelik. Magam is jártam már úgy, hogy egy előttem heverő tollról jutott eszembe, melyik weboldalon nézzek utána egy meghatározott témájú szakmai előadásnak.

Az ajándéknak ez a formája fogalmilag az ún. egyes maghatározott juttatások körébe tartozik, mely csak azért fontos, mert ez a kissé nehézkes megfogalmazás meghatározza azt is, hogyan kell az előírt feltételeknek megfelelő kisebb ajándékokat leadózni.

A reklámcélú vagy egyéb ajándék (szóró-ajándék) egyedi értéke a minimálbér 1%-át nem haladhatja meg, amely azt jelenti, hogy általános forgalmi adóval együtt maximum 780 forintért vásárolhatunk egy-egy tárgyat. Nem nevezhető túlságosan magasnak ez az értékhatár, de több olyan katalógust is láttam már, amiből lehetett ennyiért rendelni. Tehát egy olcsó toll, tűzőkapocs-kiszedő, olló, jegyzettömb, műanyag kulcstartó, papírvágó, filciron, kártyanaptár, szövegkihúzó, stb., amit ilyen áron be tudunk szerezni, megfelelhet a célnak, ha jónak tartjuk az ötletet. (Megjegyzem, ha 2012-től is növelik a minimálbért, akkor ez a keretösszeg is emelkedik majd.)

Az „egyes meghatározott juttatások” köréhez a törvény a következő befizetendő közterheket rendeli, melyeket a cégnek (vállalkozásnak) kell teljesíteni:

  • az ajándéktárgy beszerzési árának 1,19-szeres értéke után 16% a személyi jövedelemadó,
  • és ugyanezen 1,19-szeres érték után 27% egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie a vállalatnak.

Még szerencse, hogy ezeknek az apró ajándékoknak a szétosztásáról nem kell listát készítenünk a megajándékozottak adataival, így nem követhető, hogy ki kapta, de nyilván ezért is alacsony az értékhatára.

Példa: 780 forintos fogyasztói áron (ez a maximum Ft/db) veszünk szövegkihúzót.

  • A személyi jövedelemadója: 780 * 1,19 * 0,16 = 149 Ft.
  • Az egészségügyi hozzájárulás: 780 * 1,19 * 0,27 = 251 Ft.
  • Így a vállalat összes költsége 780 + 149 + 251 = 1.180 Ft.

Tehát azzal kell kalkulálnunk, hogy a fogyasztói ár kb. 51%-át kéri el az Államkincstár, ha ilyesmire költünk. Érdemes nagyon alacsony árjegyzékkel dolgozó katalógusokból rendelni a cég logójával ellátott tárgyakat, mert ha külön feliratoztatjuk, akkor ez is beletartozik az ajándék egyedi értékébe (fel kell osztani a darabszámra).

Felhívom a figyelmet arra, hogy a maximált értékhatárt nem szabad túllépni, mert akkor az a magánszemély lesz adófizetésre kötelezett, aki az ajándékot kapja. Vállalkozásunkat pedig ilyen esetben adminisztrációs kötelezettségek terhelik.