Atecéged

„Ütik a forintot”,”Lejtmenetben a forint”, „Újra a gödör alján a forint”, vagy hogy nagyon aktuális legyek: „Gyengüléssel reagált a forint az MNB döntésére”. A közszolgálatot idézve pedig: „Kissé erősödött a forint estére” (értsd: már nem 316 forint egy euró, hanem csak 314).

Ezeket a hírcímeket nyilván nem én írom le itt először, a gazdasági, pénzügyi, sőt néha közéleti, bulvár portáloknál dolgozók írják le ezt nap mint nap kötelező elemként, plusz 10-20-30 ezer rettegő (többségében vélhetően devizahiteles) egyedi látogatót zsákolva be. Az ingyenes közszolgálat pedig enyhíti a fájdalmat a fentebb már említett címmel: „Kissé erősödött a forint estére”. (Nem, ilyenkor többnyire nem erősödik, legfeljebb a napi mélyponthoz képest van némi enyhülés, mert már hazamentek a devizakereskedők.)

A forint/euró keresztárfolyam (korábban, amíg az frank és az euró a paritás felé tartott: a frank/forint keresztárfolyam) szinte bármiféle mozgásának szenzációs, gyakran riadalmat keltő tálalásából sportot űző szerkesztőségeknek és szerkesztőknek egyetlen egy érvük lehet arra, hogy ismét leírják (esetleg copy-paste-eljék) az adott hírt: újabb egyedi látogatót vonzanak az oldalra és ezzel plusz értékesíthető reklámfelületeket teremtenek. Ami egyébként egyre olcsóbb, igaz, ez nem csak az úgynevezett szemét-hírek tömeges elterjedésének köszönhető.
Az egyetlen érv persze mindent visz: a rogyadozó online médiának kell a bevétel, a dolgozónak a jól-rosszul fizető állás, így semmi nem drága.

A jelenség nem új: a sztárok magánéleti ügyeinek folyamatos és egyre vadabb szajkózása korábban és most is ugyanezt a célt szolgálja-szolgálta, a módszert azonban elcsente a gazdasági média és köszöni, jól érzi magát vele.

Egy dolgot azonban figyelmen kívül hagynak a folyamatos riadalomkeltés (a közszolgálati média pedig az illúziókeltés; lásd fentebb: „Kissé erősödött a forint estére”.) közepette, mégpedig azt, hogy a devizahiteles tömegek egy erre fogékony részének a mentális állapota hogyan hanyatlik napról napra az említett headlinokat olvasva. Félre ne értsenek: nem arról van szó, hogy egy devizahitelesnek ne illene tudnia, körülbelül hol lesz a következő havi törlesztőrészlete (nyilván az egekben), a folyamatos szembesítés (mondanom sem kell: a közt szolgáló illúziókeltés) azonban felesleges és ártalmas, enyhébb lefolyású esetekben pedig nagyon unalmas. Meg kéne hát próbálni tartalmat gyártani.

A szerző Szabados Balázs az FN.hu korábbi főszerkesztője, a Szamovár ügyvezetője maga is rendelkezik devizahitellel.

Vegyük át először a kötelező leckét. Mindhárom hitelminősítő (Moody’s, S&P, Fitch) fatálisan tévedett a 2008-as válság kirobbanásakor, sőt más szereplőkkel együtt felelőssé tehető a krízisért, mert a befektetők számára leginkább ajánlott minősítést adott semmit nem érő értékpapírokra. Két magyarázat létezik: az első szerint nem értik a szakmájukat, a második szerint korruptak (a hitelminősítők ugyanis a minősítéseikért kapott pénzből élnek). A következmény normál esetben ugyanaz: a három cég eltűnik az iparágból. Polgári párhuzammal élve: az ekkora műhibát elkövető orvost és ügyvédet nemcsak foglalkozásától tiltják el örökre, hanem be is zárják.

Mindez nemcsak elmaradt, de a – zömmel egyébként amerikai tulajdonú - hitelminősítők folytatják kiváló ténykedésüket. Most éppen az EU-t taszigálják lépésről lépésre a csőd felé. Hitelminősítéseik, és azok indoklása az önbeteljesítő jóslat szép példái, biztosan szerepelni fognak a jövő közgazdasági tankönyveiben. Azt írja például most Magyarország kapcsán a Moody’s, hogy „kétségek övezik a középtávú célok teljesülését a magasabb finanszírozási költségek, valamint az alacsonyabb gazdasági növekedés miatt.” A valóság ezzel szemben pont fordítva van: egyszercsak mindenki számára (különösen a hitelminősítők számára) nagyon fontos lett az államadósságok lefaragása, vagyis az államoknak egyre több pénzt kell adósságrendezésre költeniük. Így kevesebb marad a gazdaságban, amely lassabban nő. A lassú növekedésű gazdaságban apadnak az adóbevételek (pl. kevesebb áfa folyik be), ilyen tohonya ország pedig drágábban kap hitelt. A lassuló növekedés és a drágább hitelezés pedig leminősítést hoz. Vagyis még drágább kölcsönöket és még lassabb növekedést. Ezt hívják lefelé menő spirálnak.

„A magyar kormány nem tudja azt (ti. a leminősítést) másképp értelmezni, mint a Magyarország elleni pénzügyi támadások részeként” – írja közleményében a nemzetgazdasági tárca. Fenti okfejtésünket folytatva ezzel szemben arra következtethetünk, hogy nem a New York-Tel-Aviv-Tiszaeszlár-tengely csapásáról van szó, hanem a nemzetközi pénzügyi rendszer strukturális hibájáról: a hitelminősítők ugyanígy bántak el Görögországgal, Írországgal és Portugáliával, és e logika mentén kóstolgatták Olaszországot és Franciaországot.

Mi is van a háttérben valójában? Vélhetően az, hogy a világ GDP-jének tízszerese kering virtuális pénzként bolygónk körül, és ez az irgalmatlan összeg enni kér: kamatot követel megjelenéséért. Csakhogy ennyi hozamot a gazdaság hagyományos ágai nem tudnak kitermelni. Ezért a nemzetközi pénzügyi rendszer egésze átalakításra szorul, az csak a kérdés, hogy ez józan belátás alapján, vagy gazdasági összeomlás nyomán történik-e meg.

Mit jelenthet közvetlenül számunkra a leminősítés? Első ránézésre azt, hogy az IMF kommunikációs szereplőként való előrángatása sikertelen volt, amíg nem lesz megállapodás (ha lesz egyáltalán), a tárgyalások tényével nem lehet fékezni a forint gyengülését. Ha ez igaz, akkor viszont kamatemelés jön, mert ilyen árfolyamokat nem bír el a gazdaság ekkora devizaadósság mellett. A kamatemelés növekvő államadósságot, drágább forinthiteleket, még kevesebb beruházást, és vélhetően tovább csökkenő fogyasztást hoz. Vagyis nagyon úgy tűnik, hogy beljebb megyünk a lefelé tartó spirálba.

A bejegyzés szerzője Bardócz Iván, az FN.hu volt vezető szerkesztője, közgazdász.

Nem lesz eva. Az már biztos, hogy a jellemzően szellemi terméket előállító (ezért költségekkel kevéssé rendelkező) kisvállalkozások vállalható mértékű, nyugodt alvást biztosító adózási lehetősége 2013-tól megszűnik.

Mellékszál, de több tekintetben is igen tanulságos, hogy vezető kormánypártunk miként jutott idáig. Ott kezdődött, hogy tavaly májusban Orbán Viktor az eva kiterjesztését ígérte, mint arra Torkos Matild, a Magyar Nemzet (!) publicistája emlékeztet. Októberben megremegtek az evázók Varga Mihály félmondatára, de a kormány határozottan megnyugtatta őket, amikor a 2012-es büdzsé tervezetének bevételi oldalán szerepeltette az egyszerűsített adónemből befolyó milliárdokat. Mindezekhez képest hétfőn Lázár János arról számolt be, hogy Orbán Viktor miniszterelnök az erő nyelvén, vagyis „határozottan és keményen” szólt a frakcióülésen az eva eltörlése mellett. Szép ív, mindez 50 milliárd forint remélt pluszbevételért, ami, ugye, a költségvetés 14,5 ezermilliárdos kiadási oldalához képest bagatell, de ezek szerint akkora a vészhelyzet, hogy mindenhonnan be kell söpörni, amit lehet.

Azaz nem is mindenhonnan. A magyar adórendszer ugyanis két kedvezményes adófajtát ismer, az eván kívül az ekhót (egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás) is, amelynek előnyeit újságírók (még inkább kiadóik), művészek és sportolók (még inkább az őket foglalkoztató egyesületek) élvezik. Ez utóbbi megszüntetéséről pedig szó sem esik.

Pedig az eva eltörlése melletti egyetlen erős érv, hogy diszkriminál: egyesek kedvezőbben adózhatnak a törvény segítségével, mások pedig nem. Ezt még nem hallottuk a döntéshozóktól, gyanúnk szerint nem is fogjuk, mert akkor az ekho is védhetetlenné válna.

Az ekho márpedig szükséges. A médiacégek közismerten jó érdekérvényesítők, a kormányközeliek gondolom különösen, és nem nagyon szeretnének több közterhet fizetni sok évnyi leépülés után, a jó esetben pangásról szóló 2012-es évben. A sportolókra és egyesületeikre meg pont tavaly terjesztette ki a kormány az ekhózás hatályát, vélhetően a versenyképes és nézhető magyar futball anyagi megalapozásának jegyében.

Az ekho megmaradása a közteherviselés végét jelentené. Pontosan definiált szűk csoportoktól az állam ugyanis kevesebb pénzt vonna el, mint mindenki mástól.

A bejegyzés szerzője Bardócz Iván az fn.hu korábbi vezető szerkesztője, egykori ekhozó.

Azonnal befolyik a büdzsébe. Ez az áfaemelés melletti egyetlen, nagyon erős érv. Olyan erős, hogy válság esetén a magyar kormányok politikai színezettől és ideológiától függetlenül ehhez nyúlnak először. Pedig a hatások már középtávon rombolóak.

Az áfaemelés azonnal megjelenik a fogyasztói árakban (ez a lényege: a végső fogyasztást terhelő adóról van szó), azonnal befolyik a büdzsébe, méghozzá pontosan kalkulálható módon. Ezért a lépés az évközi költségvetési kiigazítás (ld. első Gyurcsány-csomag 2006) és országvédelmi költségvetés egyaránt kihagyhatatlan része.

Mivel többször is próbáltuk, a középtávú - negatív - hatások is bizonyosak. Nő az infláció, vagyis a fizetések leértékelődnek, tehát csökken a fogyasztás, így paradox módon csökken az áfabevétel is. A felpörgő infláció jó eséllyel kamatemelést hoz (legalábbis elhalasztja a kamatcsökkentést), vagyis kevesebb jut beruházásra. Mindkét trend tartósan befékezi a növekedést. Az [origo] kiváló cikke mindezt jól számszerűsíti.

Érdemes szemezgetni az áfaemelés körüli politikusi nyilatkozatokból. Nem tűnik egyértelműnek, melyiket mikor, ki mondta, ezért zárójelben mindezt odaírtuk a hevenyészetten válogatott, kiragadott mondatok mögé.

Az áfaemelésen túl a kormányfő beszélt a közigazgatás, a közszolgáltatások, és az egészségügy átalakításáról, valamint a nyugdíjreform előkészítéséről. A rövid távon is ható változások közül megemlítette az államreform részeként a nem "fűnyíró elv" szerint végrehajtott kiadáscsökkentést, a közteherviselésbe bevontak számának növelését, a jövedelmek érdemi kifehérítését...

(2006. június 10., Gyurcsány Ferenc miniszterelnök)

"Nem arról van szó, hogy milyen legyen az új, értelmes, jobban működő oktatási rendszer, nem arról van szó, hogyan gyógyítsunk meg több embert, jobb minőségű munkával, mint eddig, hanem arról, hogy hogyan lehet pénzhez jutni". "A kormány mindenhonnan és mindenkitől pénzt akar begyűjteni, ez egy pénzbehajtási akció".

(2006. július 30., Orbán Viktor Fidesz-elnök)

„Ezek nem megszorítások, hanem mindenki tudja: az adóemelések az eltitkolt jövedelmekre vonatkoznak."

(2011.09.16. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter)

Kapcsolódó cikkek:

• Lefojtja a cégeket a büdzsé
• A 2012. évi Országvédelmi Költségvetés 13 pontja 

A bejegyzés szerzője Kovácsné Álmosdy Judit adószakértő.

Amikor egy korlátolt felelősségű társaság vagy más gazdasági társaság lakást/lakásokat vásárol vagy bérel dolgozói számára, - annak érdekében, hogy könnyebben eljussanak a munkahelyükre, mert messze laknak, - akkor az előírt feltételek teljesülése esetén adómentes juttatásról beszélhetünk.

A személyi jövedelemadóról szóló törvény 1. számú mellékletének 8.6. pontja értelmében a nem pénzben kapott juttatások közül adómentes a munkásszálláson történő elhelyezés.

Ahhoz, hogy a lakhatás biztosítása munkásszállásnak minősüljön, a következő feltételeknek kell együttesen teljesülnie:

1.)    a vállalkozás tulajdonában lévő vagy általa bérelt lakóhelynek kell lennie. Ebből következően a cég megvásárolja vagy bérli a lakást.

2.)    a vállalkozás által munkaviszonyban lévő dolgozónak adja bérbe ingyenesen vagy kedvezményesen ezt az ingatlant. Tehát vagy ingyen lakik ott a munkavállaló vagy a költségekhez képest alacsony térítési díjat fizet.

3.)    de a bérlő munkavállaló nem lehet kapcsolt vállalkozási viszonyban a céggel, illetve nem lehet annak hozzátartozója;

Ez azt jelenti, hogy nem minősül munkásszállásnak a lakás akkor, ha a vállalkozás bármely jogviszonyban foglalkoztatott többségi tulajdonosa lakik benne a feleségével, gyerekével, egyéb hozzátartozójával.

Kapcsolt vállalkozási viszonynak nevezzük:

a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

b) az adózó és az a személy, amely az adózóban - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

c) az adózó és más személy, ha harmadik személy - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni;

d) a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll;

e) az adózó és külföldi telephelye, továbbá az adózó külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll.

A közeli hozzátartozó fogalma alá a következő hozzátartozók tartoznak:

• a házastárs,
• a bejegyzett élettárs,
• az egyeneságbeli rokon,
• az örökbefogadott gyermek,
• a mostoha- és neveltgyermek,
• az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő,
• valamint a testvér.

(A Munka Törvénykönyve szerint az élettárs és a házastárs egyeneságbeli rokona is közeli hozzátartozó.)

4.) a munkavállalónak nem lehet lakóhelye abban a helységben, ahol munkásszálláson történő elhelyezést kap. A munkásszállásnak abban a városban, községben kell lennie, ahol a munkavállaló munkahelye van, és a dolgozónak ezen a településen nem lehet sem állandó, sem pedig ideiglenes lakhelye.

5.) és lakóhelyenként egynél több munkavállalót helyeznek el a lakásban (munkásszálláson). Ez azt jelenti, hogy szobánként legalább két főnek kell laknia a munkásszállásnak minősülő lakásban.

Ha mindezeket a feltételeket teljesítjük, akkor mind a magánszemély, mind pedig a cég számára adómentes a munkásszálláson történő elhelyezés. Természetesen a vállalkozásnak a felmerülő pluszköltségekkel kalkulálnia kell. 

Hasznos infók egy helyen az Atecéged.hu-n:

• Béren kívüli juttatások 
• További cikkeink a Munka Törvénykönyvről
• Céges elsősegély (cégadatok, közterhek, bérminimumok, cafeteria...stb.)

Tudásmorzsák minden napra az Atecéged.hu-n:

• Be kell jelentenem telephelyként az adóhatóságnak a raktárt?
• Melyik ügyvezetőnek küldi az adóhatóság a hivatalos leveleket?
• Fizethetem euróban a munkabéreket?

A bejegyzés szerzője Kovácsné Álmosdy Judit adószakértő.

Fiktívnek, azaz nem valós számlának tekinti az adóhatóság az ellenőrzés során azt a számlát, amely valótlan adatokat tartalmaz az általa dokumentált gazdasági eseményekre és/vagy az abban részt vevő felekre vonatkozóan.

A fiktív számlák általános jellemzői:

• formailag megfelelnek a törvényi követelményeknek, azaz az általános forgalmi adóról szóló törvény és a 24/1995-ös PM rendelet szabályait betartva kerültek kiállításra;
• de a tényleges gazdasági eseménnyel vagy annak szereplőivel kapcsolatban tartalmi lényeges tartalmi hiányosságok, valótlanságok tárhatók fel;
• az alapvető számviteli szabályokat és adójogi előírásokat megszegve jogellenes állapotot hoznak létre, azaz adókikerülésre, jogtalan adóelőny szerzésére vonatkoznak.

Egyik példája a fiktív számlának, ha a számlakibocsátó nem létezik. Itt az a kérdés, hogy soha nem is volt ilyen vállalkozás, - akkor egyértelmű a helyzet, - vagy csupán arról van szó, hogy az ellenőrzés lefolytatásakor már nem létezik, vagy más formában létezik (átalakult), s ezért nem találják.

Ez utóbbi esetben ahhoz, hogy megvédjük álláspontunkat, rendelkeznünk kell az ügylet teljesítésének időpontjára vonatkozóan olyan dokumentummal, - például a cégkivonatának másolatával, vagy az egyéni vállalkozói nyilvántartásból kinyomtatott adatokkal, stb., - melyek bizonyítják a vállalkozás létezését. Nagyon fontos az áfa-alanyiság bizonyítása is, melyet szintén ki kell nyomtatni.

Megjegyzem, hogy az Európai Unió hozzáadott-értékadóval kapcsolatos rendelkezései kimondják, hogy az üzleti partner jogi státuszát, adóalanyiságát, az ügylet teljesítésének időszakában kell vizsgálnom és bizonyítanom. Tehát ezeket az iratokat kell eltennem és megőriznem.

Egy másik példa lehet, amikor a számlán szereplő üzleti partner az ellenőrzés időszakában is létezik és megtalálható, de az ellenőrzés által vitatott számlát, teljesítményt nem ismeri el. Ez az eset nagyon kellemetlen helyzetbe hoz bennünket, mert nekünk kell bizonyítanunk a tényleges gazdasági esemény megtörténtét. Ilyenkor segítségünkre lehet a tevékenység jellegétől függően minden dokumentum, például levelezések, egyeztetési jegyzőkönyvek, építési napló, alvállalkozói megállapodások fénymásolata, az üzleti partner weboldalának kinyomtatása, amelyen referenciaként szerepelünk, folyószámla-egyeztető levelek, költségvetés, fényképek, stb.

Ez az eset általában akkor szokott bekövetkezni, ha üzleti partnerünk a számlát nem könyvelte és adóbevallásaiban sem szerepeltette.

A számlában szereplő gazdasági esemény bekövetkezésekor az üzleti partnernek dolgozók írásbeli pontos (adatokat tartalmazó) nyilatkozata is segítségünkre lehet a bizonyításban.

A harmadik példám az, amikor olyan egy szállítói számlánkat nem fogadja el az adóellenőr, melyben olyan teljesítményt értékesített a beszállító, melynek teljesítésére a hivatalos adatai alapján kapacitás hiányában nem lehetett képes.

Ez elég tipikus hiba. Például egy kilométer utat építettek egyetlen alkalmazottként foglalkoztatott dolgozóval, alvállalkozók bevonása nélkül. (A példa túlzó, de rendszeres.) Ebben az esetben is az előzőekben felsorolt bizonyítékokat kell használnunk, de a gyakorlatban úgy látom, hogy ez sem elég.

Az állami adóhatóság álláspontja szerint, a számla befogadójától, vagyis a vevőtől az adott ügylet kapcsán elvárható azon körülmények, tények, adatok kontrollálása, amelyeket akár közvetlen az üzleti partnertől bekérve, akár más – a gazdaság valamennyi szereplője számára hozzáférhető – lehetőségek alkalmazásával megtehet. Az alkalmazottak száma lekérdezhető. Az alvállalkozók alkalmazásáról pedig jogunk van információt kérni az üzleti partnerünktől, melyet írásban is rögzíteni szükséges.

Hasznos infók egy helyen az Atecéged.hu-n:

• További cikkeink az ÁFA-ról 
• További cikkeink az egyszerűsített vállalkozási adóról.
• Céges elsősegély (cégadatok, közterhek, bérminimumok, cafeteria...stb.)

Tudásmorzsák minden napra az Atecéged.hu-n:

• Megbüntetett az adóhatóság. Milyen adatokat kellett volna tartalmaznia a számlanyilvántartásnak?
• Miért küldenek postán adófolyószámla-kivonatot?
• Helyszíni ellenőrzéskor több készpénz volt a pénztárban, mint amennyi a pénztárgép szerint indokolt lett volna. Lesz ennek következménye?

Folytatás innen és innen is.

A bejegyzés szerzője Kovácsné Álmosdy Judit adószakértő.

A 100 millió forintos könyvvizsgálati árbevételi értékhatár ugyancsak vízválasztónak bizonyult az egy főre jutó átlagos személyi jellegű ráfordítások terén. Míg a könyvvizsgálat nélkül működő cégek egy főre jutó éves átlagos személyi jellegű ráfordítása 2.445.000 forint, addig a könyvvizsgálati kötelezettség alá eső társas vállalkozásoknál ez 3.148.000 forint. A majd 29 százalékos különbség a létszámadatokhoz hasonlóan nem magyarázható az árbevétel különbséggel, így feltehetően ebben is szerepet játszik a könyvvizsgálat.

Még szembeötlőbb a különbség az átlagos nyereséget szemlélve. A könyvvizsgáló által nem felügyelt cégek esetében ez 5.622.000 forint, míg a könyvvizsgált társaságoknál 19.291.000 forint. A majdnem 3,5-szörös különbséget szintén nem indokolja a némileg magasabb árbevétel.

A kontrollcsoportokat vizsgálva kimutatható, hogy a nem könyvvizsgált cégek esetében a felszámolások mértéke éves szinten 1,91 százalék, vagyis majdnem kétszer annyi, mint a könyvvizsgálók által felügyelt társaságoknál, ahol ez az érték 0,98 százalék. A könyvvizsgálat eszerint jelentősen csökkentheti azon cégek számát is, amelyek megszűnés esetén adósságot hagynak maguk után a cégvilágban.

Végül pedig ugyan szórakoztatónak tartom az újságírók figyelemfelhívó címeit, - „A könyvvizsgálók nyakát szorongatja a kormány”, „Megrendült a könyvvizsgálói szakma”, stb. – de ez az átlagpolgárt félretájékoztatja.

Ez egy magasan képzett, és magas színvonalú munkavégzésre képes komplex szakma. A fiatalok beszélnek angolul is, így simán el tudnak menni dolgozni külföldre. Egy másik generáció pedig vagy el tud helyezkedni, vagy könyvelni fog, ahogy eddig is sokan tették.

Valószínűleg sokan nem tudják, de már jelenleg is sok könyvvizsgáló könyvelésből él, és csak kevés cég könyvvizsgálatát vállalja el. Érdekes, hogy senki nem gondol arra, hogy a könyvelők kerülnek majd szembe a kínálati piac bővülésével, és az árak további csökkenésével.

Nem azért fognak csökkenni a könyvelési díjak, mert az ügyfél munkavállalói részére egy papírral kevesebbet kell kitölteni, vagy csak egyetlen átutalást kell majd kiállítani öt helyett, hanem azért, mert megjelennek a piacon a könyvvizsgálók is.

Megjegyzem még, hogy a kötelező könyvvizsgálat nem bürokrácia-csökkentő lépés, hiszen a könyvvizsgáló elsősorban az amúgy is elkészítendő iratokat, nyilvántartásokat, számításokat vizsgálja, bár joga van külön kimutatást is kérni. Legfeljebb a nem könyvvizsgált cégeknél nem készülnek el ezek a kimutatások, ami egy adóellenőrzésnél visszaüthet, de nem biztos, mert ha gyorsan találnak komolyabb hibát, úgysem nézik tovább. (Megjegyzem, ezért írják az ellenőrzési jegyzőkönyvbe, hogy „ellenőrzéssel nem lezárt időszaknak tekintjük”. Így visszatérhetnek.)

A kötelező könyvvizsgálat eltörlése költségcsökkentést jelent a vállalkozás számára. Évi 100.000-500.000 forinttal. Ebből sem egy új dolgozót nem tudnak felvenni, (a minimálbér éves összege 936.000 forint és ehhez jön 252.720 forint éves járulék,) sem pedig maradandó fejlesztést nem tudnak megvalósítani, legfeljebb, ha legalább öt évig spórolnak rá.

Mindezek ellenére egyetértek a kötelező könyvvizsgálat csökkentésével, mert egyre nehezebb kockázatot kalkulálni olyan vállalkozókkal kapcsolatban, akik azt mondják, engem nem érdekel csak tessék megcsinálni. Könyvvizsgálóknak kockázatot kell számítani minden vállalkozásnál egy kérdőív alapján. Ha túl magas a kockázat, - őt is átverhetik, - akkor nem szabad elfogadni a munkát. (Szerintem a vállalkozók erről nem tudnak.)

Végülis Európa négy nagy könyvvizsgáló cége itt van Magyarországon, tehát el tudják látni annak a néhány nagyvállalatnak a könyvvizsgálatát, ahol szükség van rá. (Lásd a korábbi bejegyzésünket a magyar vállalkozások összetételéről!) Azért tartottam fontosnak előre venni az adminisztrációt csökkentő csomagból a könyvvizsgálat tárgykörét, mert a jogszabály júliusban megjelenik, hiszen elkezdték tárgyalni. A többi témakör pedig valójában nem számszerűsíthető és nem a vállalkozó költségeit csökkenti.

Hasznos infók egy helyen az Atecéged.hu-n:

• További cikkeink a könyvvizsgálatról
• További cikkeink az egyszerűsített vállalkozási adóról.
• Céges elsősegély (cégadatok, közterhek, bérminimumok, cafeteria...stb.)

Tudásmorzsák minden napra az Atecéged.hu-n:

• Milyen igazolást fogadhatok el a dolgozótól a megváltozott munkaképességének igazolására?
• Milyen ismérvek alapján állapíthatom meg, hogy a munkavállaló megváltozott munkaképességű?
• Júliustól magasabb áfát számolnak a helyben fogyasztott sütikre?

Folytatás innen.

A bejegyzés szerzője Kovácsné Álmosdy Judit adószakértő.

 Az adóhatóság által leírtaktól függetlenül rengeteg munkájába került a könyvvizsgálóknak megértetni a vállalkozókkal azt, hogy ha nem fizetnek általános forgalmi adót, akkor megbuknak, mert ha nincs nyoma, hogy a megvásárolt készletet, szolgáltatást eladták, akkor annak meg kell lennie. De nincs, tehát hová lett? Ezt egy ablakmosásról szóló számlával nem lehet „elfedni”.

Mindenki igyekezett „beállítani” az áfa-bevallását, hogy ne kelljen sok adót fizetni. Nagyon nehéz volt megértetni, hogyha visszaigényelhető általános forgalmi adó szerepel a bevallásban, akkor biztos a veszteség, mert vannak olyan költségek is, amelyek nem áfásak. Például a bérek, iparűzési adó, járulékok, stb. Rengeteg számítást kellett bemutatnunk, hogy érthető legyen. Sok esetben a könyvelőt is tanítani kellett.

A tagi kölcsönnek – azon kívül, hogy a forrását igazolni kell, - nem sok értelme van, mert akkor mire is vállalkoztunk? Mi a tulajdonosok befektetésének célja? Hát a nyereség, meg az osztalék, meg a családok eltartása – vágták rá. Rendben van, - mondta a könyvvizsgáló, - akkor kezdjünk általános forgalmi adót bevallani és befizetni.

Nagyjából így zajlott a 2000-es években. Közben pedig a minimálbértől is lassan elszakadtunk. Számolgatták, hogy mennyi befizetést tudnak vállalni, és lassan emelték a béreket, vagy részmunkaidősből teljes munkaidős lett a dolgozó. Ne legyünk farizeusok, mert aki ebben a szakmában dolgozik egy ideje, az tud róla, hogy így történt. Szerintem az adóhatóság néhány régi munkatársa is tisztában volt a jelenséggel, legfeljebb nem volt bizonyítható. Ezek a vállalkozások fejlődtek.

Most viszont szépen sorban megszüntetjük azokat az egyáltalán nem kedvelt, de szükségszerű rendelkezéseket, (otthoni pálinkafőzés tilalma, offshore vagyonok adóztatása, standolás, stb.) amelyek legalább megnehezítették az ügyeskedést. Megszüntetni nem tudták ugyan az adóelkerülést, de legalább irritálták az elkövetőt. Lelkünk rajta!

Szeretnék valamit hangsúlyozottan kiemelni a Magyar Könyvvizsgálói Kamara által leírt véleményekről és javaslatokról. Kulturáltan és nagyon óvatosan megfogalmazott, de a könyvvizsgálók által az évek során felvetett kérdésekből leszűrt konkrét tapasztalatokra épül. Ez nemcsak lobby-tevékenység, - bár szerintem az is a Kamara feladatai közé tartozik, - hanem megalapozott szakmai vélemény. Nem véletlen például, hogy egyebek mellett az alapítványok kötelező könyvvizsgálatára tesznek javaslatot.

Javaslom, hogy figyelmesen olvassák el a www.mkvk.hu honlapon az elérhető (bejelentkezést nem kívánó) közleményeket, és gondolkodjanak el rajta. Ez jóval reálisabb az újságírók által írottaknál.

Március végén írta az MTI: „Milliárdokat bukna az állam a könyvvizsgálatra kötelezett cégek számának csökkentésén, a jelenleg 100 millió forintos értékhatár tervezett emelésén – derül ki az Opten Kft. elemzéséből. A 80 és 100 millió forint közötti cégek szignifikánsan kevesebb alkalmazottat foglalkoztatnak lényegesen kisebb bérért, és a nyereségük is sokkal alacsonyabb, mint a 100-120 millió közöttieké. A különbség nehezen magyarázható mással, mint a folyamatos ellenőrzéssel. A nettó 80-100 millió forint közötti árbevételű vállalkozásoknál az átlagos alkalmazotti létszám 7 fő, míg a nettó 100-120 millió forint közötti cégek esetében ez több mint 50 százalékkal magasabb: 11 fő. Az átlagos 20 százalékos árbevétel-különbség, nem támasztja alá a több mint 50 százalékos alkalmazotti létszám különbséget, vagyis nem járunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy éppen a kötelező könyvvizsgálat, a folyamatos kontroll az, ami miatt ezeknél a cégeknél több a bejelentett alkalmazott” – véli az Opten igazgatója. Éppen ezért félő, hogy az árbevételi küszöb megemelése a legális foglalkoztatás ellen hat, miközben a szürke és fekete munkavállalás visszaszorítása elismert érdekünk.

Folytatom.

Hasznos infók egy helyen az Atecéged.hu-n:

• További cikkeink a könyvvizsgálatról
• További cikkeink az egyszerűsített vállalkozási adóról.
• Céges elsősegély (cégadatok, közterhek, bérminimumok, cafeteria...stb.)

Tudásmorzsák minden napra az Atecéged.hu-n:

• Eldöntheti egy munkavállaló a munkáltatója nélkül, mikor és hány napra megy szabadságra?
• Egyetlen átutalással fizethetjük majd az összes adót. Jó ez nekünk?
• Van a cégemnek saját adófolyószámlája?