Jó eséllyel most munkaidőben vagy, előtted egy rakás feladat, de ez a kattintás, amivel ezt a cikket elérted, még belefért. Aztán jön egy felugró ablak egy beérkező emailről, amiben nincs releváns információ, de azért megnézed és törlöd. Aztán valaki küld egy sms-t, válaszolsz, viszontválasz, közben még megnyitod a Facebookot, hátha van valami fontos információ, amit nem hagyhatsz ki. Aztán hív anyu. Ismerős? Ha ezen változtatni szeretnél, olvass tovább. Ha nem, köszönjük a figyelmet.

Valószínűleg sokunk élete telik el ebben a zavart, információtól és külső ingerektől túladagolt állapotban. Egy rémisztő adat ehhez a jelenséghez: az informatikai eszközöket is használó dolgozók 45 százaléka legfeljebb (!) 15 percet tud egyhuzamban dolgozni, mielőtt valamilyen impulzus miatt megszakítja a munkát. Nem, nem 45, mint az általános iskolai elvárás, hanem annak a harmada tehát az az idő, amíg fókuszált a figyelem. Ez borzasztó kevés  még egy egyszerű, nem rutinszerű feladat elvégzéséhez is.

A jelenség becslésem szerint egy kisebb GDP-hányadtól is képes megszabadítani egy országot, egy-egy cég esetében pedig (főleg, ha tömeges a jelenség egy szervezeten belül), hibahatáron felül csökkenti a pénzügyi eredményt. Arról nem beszélve, hogy egyéni szinten előbb vagy utóbb tönkreteszi az embert, hiszen nem tudja ellátni a feladatát, ezt szóvá teszik, ettől frusztrált lesz, ezért tovább kattint, sms-ezik és szívja magába az irreleváns információt...
Hogyan lehet ezen segíteni?

Van a cégvezető, aki azt szeretné elérni, hogy az időnk megtakarítása céljából létrehozott informatikai eszközöket, kütyüket, közösség médiát használó beosztottjai ne szakítsák meg a munkájukat 15 percenként és működjön a cég hatékonya(bba)n. Ez részben vállalati kultúra kérdése. Ha a dolgozók motiváltak, jól mérik a teljesítményüket és rendszeresen értékelik, akkor előáll az a helyzet, hogy már csak egyéni szinten kell orvosolni a "betegséget", segíteni kell a dolgozót eszközökkel, tanítással (és persze lőtte fel kell ismerni a problémát). Minden dolgozónak, aki ezzel a problémával önmaga szembesül és szeretne ezen változtatni, saját maga számára (és néha a külvilág számára is) határokat kell szabnia.

Van persze az az eset, amikor a vállalati kultúra olyan, hogy teljesen normális a képernyő nézése és az idő és figyelemrabló kattintgatás. Ott első körben a cégen belül érdemes elgondolkodni azon, mi lehet a gond. Van az a vezető, aki ezt úgy oldja meg, hogy egyszerűen betiltja, megtiltja ennek vagy annak a weboldalnak a használatát. Azt hiszem, ő rossz úton jár. De mondjuk legalább ki tudott húzni egyet a temérdek feladat közül, gyakorlatilag befektetett munka nélkül.

Ezekkel a vezetőkkel és azokkal a dolgozókkal, akik jól érzik magukat ebben az állapotban és nem motiváltak arra, hogy hatékonyabban végezzék el a munkájukat, most nem foglalkozok, mert rájuk nincs időm, ők továbbkattinthatnak.

Azokkal viszont, aki érzik ezt a problémát és szeretnének segíteni magukon vagy beosztottjaikon, foglalkoznunk kell egy kicsit. Róluk/nekik írtam, hogy saját maguk számára (és néha a külvilág számára is) határokat kell szabni. A saját határok meghúzása teljesen világos feladat, a végrehajtása nehezebb (csak a magam példájából kiindulva).

A weboldalak letiltását nem kedvelő vezetőknek egy szoftvert ajánlunk, amely méri, hogy a felhasználók mivel és mennyi időt töltöttek a képernyő előtt ülve (sőt, azon kívül is), és erről adatokat szolgáltat. Az adatokat a dolgozók is megkapják a cég átlagos "teljesítményével" összehasonlítva. A sokkoló adatok önmagukban is jobb belátásra bírhatják a dolgozókat, de célokat, limiteket is meg lehet határozni a kollégáknak. Így biztosan jobb lesz a közérzetük, mintha mindenről letiltanánk őket, és tudatában lesznek a határoknak is. Jól fog esni nekik két másfél órás munkafázis között chatelni egyet vagy megvásárolni a kutyatápot. (Fontos, hogy a szoftver telepítése ne önkényesen és titokban történjen, hanem a dolgozók bevonásával, a célok meghatározásával.)

Választhatunk drasztikusabb megoldást is. Például a Freedom névre keresztelt alkalmazást (ezt elsősorban egyedileg, nagyon elszántaknak), ami egész egyszerűen leválasztja a felhasználót az internetről az általunk meghatározott időpontban, és csak úgy juthat újra kapcsolathoz, ha újraindítja a gépet. Pénzbe kerül (10 USD), de meggyőződésem, hogy nagyon gyorsan megtérül a befektetés.

Az Atecéged.hu adótanácsadó szakírója persze teljesen hülyének nézne minket, ha újabb szoftvereket telepítenénk annak érdekében, hogy megszabadítsuk magunkat a többitől. Ő az egyszerű és radikális megoldások híve: 15 óra előtt nincs bekapcsolva a mobiltelefonja (ehhez az ügyfeleit is hozzászoktatta, sikerrel), emailt is csak délután olvas, akkor viszont tud rá válaszolni, hiszen 15 óráig befejezte a munka javát. Persze sok munkakörben kimondottan kívánalom a gyors reakcióidő, de ha belegondolunk abba, hány emailre reagáltunk eddig életünkben teljesen feleslegesen szinte azonnal, a munkánkat megszakítva, akkor talán belátható, hogy rá fog az érni majd később is.

Ha belátjuk a jelenség káros hatásait és elszántak vagyunk, akkor akár mától megkíméljük magunkat a digitális őrülettől. Fontos, hogy dedikáljunk magunknak minden nap egy vagy két hosszabb „csendes”időszakot, ahogy a munkánk engedi. Készüljünk fel, az elején nagyon furcsa lesz: se egy vicces email, se egy Lájk, se egy később is elintézhető telefon. Aztán egyszer csak elkezdünk dolgozni....

A bejegyzés szerzője Szabados Balázs, az FN.hu volt főszerkesztője, a Szamovár tulajdonos-ügyvezetője.