A bejegyzésért köszönet Kovácsné Álmosdy Judit adószakértőnek, az Atecéged.hu blog rendszeres szerzőjének.

2011. január 1-től változott az adózás rendjéről szóló törvényben (2003. évi XCII. törvény 3. számú mellékletének „K” pontja) a számlát vagy nyugtatömböt forgalmazók adatszolgáltatásának tartalma, a következők szerint:

A nyomtatványt forgalmazó az általa értékesített adóigazgatási azonosításra alkalmas számla-, és nyugtatömbökről negyedévenként, vevőnkénti részletezésben adatot szolgáltat. Az adatszolgáltatás kötelező tartalma:
a) az értékesített nyomtatványok (számlatömbök, nyugtatömbök) megnevezése,
b) a nyomtatvány sorszáma (tól-ig),
c) a vevő neve és címe (székhelyét, telephelyét),
d) a vevő adószáma,
e) a vevőt a vásárlás során képviselő magánszemély nevét és adóazonosító számát.

Ebben a rendelkezésben a vevő az, aki majd a számlát, nyugtát használni fogja a vállalkozásában, a vevő képviselője pedig az, aki ott áll a nyomtatványboltban és vásárol (például: egyéni vállalkozó, felesége, gyereke, gazdasági társaság ügyvezetője, adminisztrátora, stb.).

A mostani változás azt jelenti, hogy aki megvásárolja a számlát vagy nyugtát, annak meg kell adnia a nevét és a saját adóazonosító számát is, hogy az eladó felírhassa. Ez eddig rendben is lenne, - bár nem ugorhatunk be csak úgy a nyomtatványboltba, hanem dokumentumokkal előre fel kell készülnünk a vásárlásra, - mert a 2011-es változásokra vonatkozó továbbképzésen elmondták, hogy nagyon sok illetéktelen vásárol más vállalkozás nevére számlát, hiszen az adatokhoz könnyen hozzá lehet jutni.

Az viszont már elbizonytalanít, amit Nemzeti Adó- és Vámhivatal január 24-én kiadott közleményében olvastam. Idézem: „Felhívjuk a nyomtatvány-forgalmazók figyelmét, hogy a nyomtatvány-értékesítést megelőzően feltétlenül győződjenek meg a vevőt a vásárlás során képviselő magánszemély nevéről és adóazonosító számáról, mert a szolgáltatott adatok közlésével kapcsolatban a felelősség az adatot szolgáltató nyomtatvány-forgalmazót terheli.” Ezt a kitételt a törvény nem tartalmazza.

Mit tegyen, aki pillanatnyilag nem is tudja, hol van az adóazonosító kártyája? A számát tudja, mert nagyon sok hivatalos papíron szerepel. Például, ha

  • kinyomtatja az APEH-honlapról (NAV) a törzsadatait, (egyéni vállalkozó és ügyvezető, üzletvezető, cégvezető esetében)
  • kinyomtatja ugyaninnen az egyéni vállalkozó az adófolyószámláját, (itt „könyvelési azonosítóként” szerepel)
  • az éves személyi jövedelemadó bevallások borítólapján is megtalálható az adóazonosító jelünk, és még sorolhatnám.

De a legbiztosabb maga a kártya, amit jellemzően nem hordunk magunknál.

Mit tegyek, ha én vagyok az eladó?

Elkérem a betérő vásárló vállalkozói igazolványát, - ami már nem kötelező, mert a nyilvántartási szám az azonosítója, amit egy levélben közölnek az egyéb adataival együtt, - vagy gazdasági társaság esetén a cégbírósági végzését (mindkét okiraton szerepel az adószám és a székhely), és a vásárló adóazonosító kártyáját. Ez utóbbi egy olyan egyszerű kártya, ami nagyon könnyen fénymásolható vagy előállítható, - és most óvatosan fogalmaztam, - valamint nem tartalmaz fényképet.

Ahhoz, hogy teljesen biztos lehessek a vásárló személyében, kellene kérnem egy fényképes igazolványt is. Ha az ebben szereplő név egyezik az adókártyán szereplő névvel, akkor megnyugodhatnék a felelősségem kérdésében. De nincs jogom igazolványt kérni. Mit tegyek?

Milyen felelősség terhel engem, illetve a nyomtatványbolt tulajdonosát?