Egy szervezet arculatában vitathatatlanul kiemelt helyen szerepel a kommunikációja. Ezt hívjuk néha PR-nak, néha protokollnak, ilyen az, amikor szóvivőket hallgatunk vagy egy beosztottat, aki elmondja az álláspontját. Viszont minél magasabb pozícióban lévő személy beszél, annál nagyobb jelentőséggel bír a szava. Ebből következően annál nagyobb a romboló hatása is.

Pár napja beszélgettem két ismerősömmel (az egyikük egy multinál divíziót vezet, másik egy kisebb vállalat egyik vezetője volt), akik most a válság idején konkrétan szabályba fektették, hogy bármilyen sajtó és médium felé csak 1 (értsd az egész szervezetnél 1 kijelölt ember) fő nyilatkozhat. Muszáj egy valakinek következetesen átlátni a dolgot – érveltek – fontos a hitelünk.

Nézzük, hogy csinálják nagyjaink. Sok kérdőre húzott szemöldök volt az országban, amikor bejelentették, hogy az állam Rába részvényeket vesz. Nekem is ez jutott eszembe: de miért is?

Lássuk a válaszokat:

Így olvashattuk a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. közös sajtóközleményében: „A részvények megszerzésével növekszik a mindenkori kormányzat mozgástere egy, a nemzetgazdaságban vezető szerepet betöltő stratégiai ágazatban. A korábbi évek vagyongazdálkodási gyakorlatát a tisztázatlan felelősségi viszonyok, az ezek nyomán elburjánzó visszaélések, és a közvagyon rövid távú költségvetési szempontokat követő felélése jellemezték. A nemzeti vagyongazdálkodás hosszú távú koncepciója az állami vagyon megőrzésével, növekedésével számol, kezdetektől vállalt célja a hosszú távú értékteremtés elsősorban a stratégiai iparágakban és vállalatoknál."

Miniszterelnök úr szokásos rádiós interjújában a Rába-részvények megvásárlására tett ajánlattal kapcsolatban azt mondta: a Rába legnagyobb részvénytulajdonosa egy maláj csoport, és "azt gondoltuk, ha már a nyugdíjpénztár átalakítása során Rába-részvény került az államhoz, nem az a jó politika, hogy a Rába-részvényeket eladjuk, hanem kivásároljuk a malájokat, majd utána olyan pozícióba hozzuk az államot a Rábában, hogy tudjunk rendes nemzeti iparpolitikát folytatni a Rába bevonásával is". Továbbá hozzátette, hogy „a nemzeti vagyon gyarapítását, különösen, ha nemzeti érdekkörbe való visszaszerzésről van szó, mindig is fontosnak tartotta, az a munkája legszebb részéhez tartozik. Zárva és summázva a dolgot kijelentette: „a nemzeti iparosítási politikának fontos része a járműgyártás.”

Polacsek Csaba, az MNV társasági portfólióért felelős főigazgatója a témában tartott kormányszóvivői tájékoztatón közölte, hogy a Rába-részvények 100 százalékának megvásárlása a társaság saját tulajdonában lévő részvények nélkül körülbelül 10,1 milliárd forintba kerülne, a szükséges forrás a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő rendelkezésére áll. A vételárból mintegy 1,7 milliárd forint a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alaphoz kerül (Alap) az Alap tulajdonában lévő 15,47 százaléknyi részvény ellenértékeként, így 8,5 milliárd forint az, ami költségvetésen kívülre kerül.

Ugyan itt hangzott el, hogy „akkor kell termelőkapacitást vásárolni, amikor az a piacon a nyomott árak miatt olcsó". Arra a kérdésre, hogy mi a gyakorlati cél a Rába-részvények többségének újbóli állami megvásárlásával, Fónagy János államtitkár azt válaszolta, hogy autóbuszokat ma Magyarországon nem lehet gazdaságosan gyártani, mert egy gyár sok ezer darabos kapacitásának csak töredéke, néhány száz darab a hazai kereslet. (Erre az Magyar Autobuszgyártó Klaszter hördült fel, hiszem szerintük a közel 20 éve Magyaországon lévő NABI évi 400 busz gyártásával rentábilis.)

„Megérheti viszont egy kisebb összeszerelő üzem működtetése nálunk, vagy egy ilyen ellátása alkatrészekkel, mint ahogy a Rába most is részben alkatrész-beszállítóként működik. Fontos stratégiai eleme lehet a cég működésének speciális gépjárművek gyártása is, mint például a tűzoltóautók, amelyek beszerzése jelenleg nehézségekbe ütközik.”

Összegezném a megalapozott döntés indokait:

  • Állami vagyon növelése – az állami kassza csökkentésével (-8,5 milliárd)
  • Stratégiai iparágban belépés, ami magyarországi viszonyok között semmilyen perspektívával nem bír, ugyanis nincs autóbuszpiaci rés.
  • Vegyük meg, mert most olcsó. Én már a gyerekeimnek sem ezt a mentalitást tanítom, nem, hogy egy gazdálkodónak elnézném, akár tanácsadó vagy coachként.
  • Speciális gépjármű gyártása, amihez a jelenlegi helyzetben futómű és alvázat tud a cég gyártani. A többit máshonnan kell beszerezni (motor, fülke, felépítmények…stb.).

Ennyifélét állítva én inkább következetlennek és kuszának gondolom a dolgot és egy cég esetében az ilyen hitelromlás súlyos milliókat vehet el a profitból. Ne tegyétek!

A bejegyzés szerzője Dr. Kurucz Attila, az IACM szervezetfejlesztési referencia-tanácsadója.