Az elmaradott hazai gazdaságszerkezetről, az elmúlt két évtized magyar gazdaságpolitikájának tökéletes alkalmatlanságáról, a kis- és közepes cégek lehetetlen helyzetéről, sőt a hazai szegénységről is meglepően sokat elárul Niklas Savander szerdai nyilatkozata.

A Nokia Markets ügyvezető alelnöke elmondta, hogy cége miért bocsát el 2300 munkást komáromi gyárából. „A Nokia nem költséghatékonysági szempontok alapján, sokkal inkább iparági változások miatt döntött 2300 komáromi alkalmazott elbocsátása mellett. Az okostelefon-gyártásban az új termékek gyorsabb bevezetése szempontjából fontos, hogy a termékek összeszerelése a beszállítókhoz közelebb történjen. Az elektronikai beszállítók egyre nagyobb arányban ázsiaiak, így ésszerű lépés közelebb vinni az összeszerelési munkát az alkatrészgyártókhoz. A munkaerőhöz kapcsolódó tényezők ma már nem játszanak olyan fontos szerepet a költséghatékonyságban” - mondta a topmenedzser az MTI tudósítása szerint.

A fenti négy mondatból számos, kulcsfontosságú következtetés vonható le.

  1. A komáromi gyárban – mint jellemzően minden hazai, multicég üzemében – egyszerű összeszerelés folyik, importált alkatrészekből exportcikk készül (itt konkrétan a beérkező képernyőből, billentyűzetből, elő- és hátlapokból és az akkumulátorból összerakják a telefont). A gyár tevékenysége így megdobja a behozatalt és a kivitelt is, a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleget alig-alig javítja. Így cáfolható az a dogma, hogy az exportorientált termelés önmagában jót tesz a magyar gazdaságnak.
  2. A gyár munkásai minimális hozzáadott értéket állítottak elő. Tehát: szörnyen alacsony bérekért az országból bármikor elvihető tevékenységet folytattak.
  3. Tévhit, hogy a munkaerő olcsóságában kéne versenyezni. A magyar munkaerő mindenféle járulékaival együtt így is olcsó a multinacionális cégeknek, ráadásul pl. Kínával nem is érdemes versenyezni, mert ott nincs nyugdíj, így nyugdíjjárulék sem.
  4. A hazai kis cégek az így működő multikra egyszerűen nem képesek „rácsatlakozni”, legfeljebb az üzemcsarnok takarításának szintjén. Ezen túl a Nokia-gyár munkásai a keresletet érdemben nem élénkítették, mert feltételezésem szerint minimálbér-közeli fizetést kaptak. Általánosítva: a hazai termelő multikból a hazai gazdasági szereplők nem profitálnak.


„A társaság 2009-re minden olyan kötelezettségét teljesítette, amelyet a magyar kormánytól kapott támogatás ellenében vállalt” - mondta még Niklas Savander.

A cég vélhetően alig, vagy egyáltalán nem fizetett társasági nyereségadót, cserébe bizonyos ideig bizonyos számú ember foglalkoztatását vállalta – az ehhez hasonló szerződések titkosak, nem tudhatjuk mit is teljesített a Nokia.

Az így hazánkba csábított cégek tehát zárványként éltek a magyar gazdaságban, kevés és rosszul fizetett munkavállalót alkalmaztak, és adót alig fizettek. Kurzustól függetlenül a magyar kormányok mindezt a gazdaságpolitika sikereként adták és adják el.

„A mobiltelefon-gyártás harmadik szakasza, a szoftervtelepítés, a szoftver testre szabása, a csomagolás, illetve a logisztika az, ami Európában marad. Európa a kutatás-fejlesztés tevékenysége szempontjából fontos a Nokiának, Németországban és Finnországban is fejlesztési központokat működtet a társaság.” - mondta még a topmenedzser.

Világos: a tudásalapú gazdaságban van pénz, és az pótolhatatlan. Már csak az a kérdés, Magyarországon tudásalapú gazdaság épül-e.

A bejegyzés szerzője Bardócz Iván, az Atecéged.hu munkatársa.