A minimálbér-emelés és a róla szóló diskurzus a baj tünete, nem maga a baj. A gazdaságfejlesztés és a normakövetés hiánya - na ez az igazi gond.
 
Több irányból is erősíti a feketegazdaságot, a jól működő cégeket pedig menekülésre késztetheti a drasztikus minimálbér- és garantált bérminimum emelése – nyilatkozta az atceged.hu-nak Kovácsné Álmosdy Judit adószakértő.
 
Az első Orbán-kormány minimálbér-emelése (2 év alatt megduplázták, 50 ezer forintra emelték a legkisebb, törvényesen adható fizetést) megszüntette a magyar könnyűipart, és komoly csapást mért az építőiparra, a mezőgazdaságra; ezekben a szektorokban a megemelt terheket nem tudták kigazdálkodni – emlékeztetett a tíz évvel ezelőtti hasonló lépésekre Békesi László volt pénzügyminiszter a tv2 reggeli műsorában.
 
A baloldali elfogultsággal kevéssé vádolható Széles Gábor saját lapjában üzent a döntéshozóknak: csődökön és rosszkedven túl népszerűségüket is komolyan alááshatja a kierőszakolt béremelés.
 
Mindegyiküknek igaza van. A minimálbér-emelés és a róla szóló diskurzus mégis inkább a baj tünete, mintsem maga a baj.
 
Tíz éve a bukdácsoló hazai textiliparnak mattot adott a minimálbér-emelés. A megugró bérköltségeket lehetetlen volt előteremteni, és vállalhatatlan volt a verseny az olcsó, sokszor illegálisan érkező és ugyanígy árusított kínai áruval. A csődöket követő személyes tragédiákon túl a gazdaságpolitikusokban meg kellett volna fogalmazódnia a kérdésnek: érdemes-e, lehet-e olcsóságban versenyezni? Mondjuk Kínával? A válasz egyértelmű: nem. Például azért sem, mert Kínában nincs nyugdíjrendszer, így nincs nyugdíjjárulék sem, vagyis a kínai munkaerő mindig – na jó, csak belátható ideig – olcsóbb lesz a magyarnál. Ha pedig ezen a pályán nem versenyzünk, akkor alternatívát kell kínálni a dolgozóknak – méghozzá versenyképeset, magasabb fizetésért (ha úgy tetszik magasabb minimálbérért); ez volna (lett volna) az állam, konkrétan az állami gazdaságfejlesztés feladata.
 
Építőipar. Itt aztán biztos betesz a minimálbér-emelés, különösen, hogy a szektor hat éve (!) válságban van. Ezzel együtt állítjuk: a hazai építőipar legnagyobb baja a korrupció és a körbetartozás, ami elképesztő milliárdokat szippant ki az iparági szereplők és az állam kasszájából. Ha ezek a pénzek ott volnának, ahol a helyük van, a 18 százalékos minimálbér-emelésre nem volna szükség (a cég jól és legálisan megfizetné a munkásembert), vagy simán kigazdálkodnák.
 
A mezőgazdaság esete talán a leginkább példaértékű. Néhány lépést hátrálva a hazai rögvalóságtól teljesen érthetetlen, hogy Magyarország miét nem az agráriumról szól. Természeti adottságaink kiválóak (ráadásul szinte csak itt, így sokat válogatni sem kell a komparatív előnyök között), és közgazdasági alapvetés, hogy a Föld túlnépesedésével az agrártermelés nemcsak stratégiai kérdéssé lép elő, hanem bombaüzletté is. Ehhez képest a magyar mezőgazdaság húsz éve haldoklik, mostani stádiumában például az a kulcskérdése, hogy olcsó közmunkások és „drága” minimálbéresek miként foglalkoztathatók együtt.
 
Mindezekért állítjuk: a minimálbér-emelés gerjesztette vita csak tünet. A legnagyobb baj húsz éve a magyar állammal van. Nem tartja és nem tartatja be a szabályokat, és nem találta ki Magyarországot.