Atecéged

Az elmaradott hazai gazdaságszerkezetről, az elmúlt két évtized magyar gazdaságpolitikájának tökéletes alkalmatlanságáról, a kis- és közepes cégek lehetetlen helyzetéről, sőt a hazai szegénységről is meglepően sokat elárul Niklas Savander szerdai nyilatkozata.

A Nokia Markets ügyvezető alelnöke elmondta, hogy cége miért bocsát el 2300 munkást komáromi gyárából. „A Nokia nem költséghatékonysági szempontok alapján, sokkal inkább iparági változások miatt döntött 2300 komáromi alkalmazott elbocsátása mellett. Az okostelefon-gyártásban az új termékek gyorsabb bevezetése szempontjából fontos, hogy a termékek összeszerelése a beszállítókhoz közelebb történjen. Az elektronikai beszállítók egyre nagyobb arányban ázsiaiak, így ésszerű lépés közelebb vinni az összeszerelési munkát az alkatrészgyártókhoz. A munkaerőhöz kapcsolódó tényezők ma már nem játszanak olyan fontos szerepet a költséghatékonyságban” - mondta a topmenedzser az MTI tudósítása szerint.

A fenti négy mondatból számos, kulcsfontosságú következtetés vonható le.

1. A komáromi gyárban – mint jellemzően minden hazai, multicég üzemében – egyszerű összeszerelés folyik, importált alkatrészekből exportcikk készül (itt konkrétan a beérkező képernyőből, billentyűzetből, elő- és hátlapokból és az akkumulátorból összerakják a telefont). A gyár tevékenysége így megdobja a behozatalt és a kivitelt is, a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleget alig-alig javítja. Így cáfolható az a dogma, hogy az exportorientált termelés önmagában jót tesz a magyar gazdaságnak.
2. A gyár munkásai minimális hozzáadott értéket állítottak elő. Tehát: szörnyen alacsony bérekért az országból bármikor elvihető tevékenységet folytattak.
3. Tévhit, hogy a munkaerő olcsóságában kéne versenyezni. A magyar munkaerő mindenféle járulékaival együtt így is olcsó a multinacionális cégeknek, ráadásul pl. Kínával nem is érdemes versenyezni, mert ott nincs nyugdíj, így nyugdíjjárulék sem.
4. A hazai kis cégek az így működő multikra egyszerűen nem képesek „rácsatlakozni”, legfeljebb az üzemcsarnok takarításának szintjén. Ezen túl a Nokia-gyár munkásai a keresletet érdemben nem élénkítették, mert feltételezésem szerint minimálbér-közeli fizetést kaptak. Általánosítva: a hazai termelő multikból a hazai gazdasági szereplők nem profitálnak.

„A társaság 2009-re minden olyan kötelezettségét teljesítette, amelyet a magyar kormánytól kapott támogatás ellenében vállalt” - mondta még Niklas Savander.

A cég vélhetően alig, vagy egyáltalán nem fizetett társasági nyereségadót, cserébe bizonyos ideig bizonyos számú ember foglalkoztatását vállalta – az ehhez hasonló szerződések titkosak, nem tudhatjuk mit is teljesített a Nokia.

Az így hazánkba csábított cégek tehát zárványként éltek a magyar gazdaságban, kevés és rosszul fizetett munkavállalót alkalmaztak, és adót alig fizettek. Kurzustól függetlenül a magyar kormányok mindezt a gazdaságpolitika sikereként adták és adják el.

„A mobiltelefon-gyártás harmadik szakasza, a szoftervtelepítés, a szoftver testre szabása, a csomagolás, illetve a logisztika az, ami Európában marad. Európa a kutatás-fejlesztés tevékenysége szempontjából fontos a Nokiának, Németországban és Finnországban is fejlesztési központokat működtet a társaság.” - mondta még a topmenedzser.

Világos: a tudásalapú gazdaságban van pénz, és az pótolhatatlan. Már csak az a kérdés, Magyarországon tudásalapú gazdaság épül-e.

A bejegyzés szerzője Bardócz Iván, az Atecéged.hu munkatársa.

A minap az új alaptörvényhez kapcsolódó sarkalatos törvények egyikeként a kormány benyújtotta a parlamentnek a „Magyarország pénzügyi stabilitásáról” címet viselő, kétharmados többséget igénylő törvénytervezetet.

A terv részleteiről lapunkban már írtunk, így a részletekkel nem untatjuk az olvasót, azonban egy fontos szeletet találós kérdésként megosztunk itt a blogon.

A kérdés így hangzik: Ön szerint mikor lehet adót emelni?

A válaszadáshoz segítségképpen közöljük az erről szóló törvényszöveget:

„A munkával megszerzett jövedelem alapján a magánszemély, illetve a munkáltató, kifizető által teljesítendő fizetési kötelezettség terhének növelését, vagy a munkával megszerzett jövedelem alapján új fizetési kötelezettséget csak akkor lehet megállapítani, ha a munkával megszerzett jövedelem után a magánszemély, illetve ez alapján a munkáltató, kifizető által teljesítendő fizetési kötelezettség együttesen nem haladja meg a magánszemély munkával megszerzett jövedelmének az ez után a természetes személy által teljesítendő fizetési kötelezettségekkel csökkentett összegét.”

Kérjük, hogy megfejtéseiket a hozzzászólásokban legyenek szívesek közölni. A vélhetően helyes megfejtést beküldők között értékes nyereményeket sorsolunk ki.

Sokat gondolkodtam azon, hogy a fiatalos lendület és az eszetlen rohanás között észrevehető különbség van-e. Mármint olyan, ami tényleg mindenkinek szemet szúr, és ezáltal dönteni tudunk jó és rossz között.

Manapság egymást érve kapnak szárnyra újabb és újabb hírek adókról, juttatásokról, munkaügyet és költségvetést érintő törvényekről. Persze én is észrevettem, hogy itt az évvége, vagyis nem meglepő ez a jelenség. Mégis szinte mindegyikre felkapjuk a fejünket, hördülünk egyet, vagy éppen szívjuk a fogunkat, aki pedig felnevet, biztosan már csak kínjában teszi.

Napokban olvashattuk és hallhattuk, hogy a devizahitelek végtörlesztéséhez dolgozóinak támogatást, vagy kamatmentes kölcsönt adhatnak a vállalkozások. Azok a vállalkozások, akiknek már nem lesz szakképzési pénzük, emelkednek a járulékfizetési kötelezettségeik és szűkülnek a piacaik a válság és egyéb intézkedések hatására. Vajon milyen megfontolásból született ez a lehetőség? Azt nem tudom, de azt nagyon is sejtem miért nem fog működni.

Még ha egy jobban működő KKV-t is veszünk. Egymás mellé tennék pár számot: mondjuk egy 10 milliárd forgalomból 130 millió nyereséget felmutat a cég. Ebből jut extra támogatásra, emellett egy gyártó cégnél, ha kb. 40-50 fővel számolunk, akkor vagy 58 millió Ft-ot kifizet bérre, járulékra és egyéb személyjellegű dolgokra. Ezek mellett egy profitból élő – egyébként munkahelyet adó – üzleti vállalkozástól reálisan elvárnánk, hogy az arra jogosult (ez egy kicsit diszkriminatív is) munkavállalójának 5-12 millióig terjedően támogatást adjon? Lehet ma valamelyik KKV-nak pluszban 20-30 milliója erre?

Nézzünk egy multinacionális vállalatot, ahol egyébként feltételezhetjük, hogy rendelkezésre állnak ezek az extra források. Viszont az ilyen cégek működésében kevés valószínűséggel vannak ad hoc extra kiadások. Ugyanis a nagy szervezetek profi kontrollinggal és üzleti tervezéssel indulnak neki egy új évnek, amelyen ezekre előre elkülönített pénzekkel kellene számolni, és a szervezeti egyensúly megtartása érdekében pontos szabályozás szükséges a támogatást „elnyerők” kiválasztására.

Ezek az ötletek nem a fiatalos lendület szüleményei, sokkal inkább sejtet átgondolatlanságot, és a valós gazdasági működés ismeretének teljes hiányát, bár az adózást nem szerető, ámbár devizahitellel rendelkező vállalkozó esetére még nem is tértem ki…

A bejegyzés szerzője Dr. Kurucz Attila, az IACM szervezetfejlesztési referencia-tanácsadója.

A bejegyzés szerzője Kovácsné Álmosdy Judit adószakértő.

Az egyes gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló T/3414. számú törvényjavaslatot, mely költségcsökkentés tekintetében csak a kötelező könyvvizsgálat értékhatárának 200 milliós árbevételhez rendelését tartalmazza a 2012-es üzleti évtől, - 2013-tól majd 300 millió lesz, - júniusban terjesztették a Parlament elé. A törvény elfogadására várhatóan július elején kerül sor.

A törvénytervezet ezen kívül a következőket tartalmazza:

• A regisztrációs adó csökken az autó avulásának függvényében.
• Emelkedik a jövedéki adó a dohánytermékek és a bioüzemanyag vonatkozásában.
• Illetékmentes lesz a háziorvos, házi gyermekorvos, fogorvos praxisjogának öröklése.
• A vendéglátóipari egységek havi standolási kötelezettségét megszüntetik.
• Illetékmentes ügyekben az adóhatóságnak nem kell határozatot hozni.
• A számviteli törvényben újra módosítják az engedéllyel számviteli szolgáltatást végzőkre vonatkozó szabályokat. (Ez minden évben megtörténik, és van még egy kormányrendelet is ezzel kapcsolatban.)
• Módosítják a hitelintézetekről szóló, valamint a befektetési vállalkozásokról szóló törvényeket is.

Tehát a cégek költségcsökkentésére először 2012-ben számíthatunk azon vállalkozások esetében, ahol nem lesz kötelező ettől az évtől a könyvvizsgálat. Jelenleg 17.000 kisvállalkozás érintettségéről beszélnek, éves 350.000-400.000 forint könyvvizsgálói díjjal. 17.000 * 400.000 = 6.800.000.000 Ft. Ez 6,8 milliárd forint megtakarítást jelentene összességében a vállalkozásoknak akkor, ha tényleg minden esetben ennyi lenne a könyvvizsgálói díj. De korántsem ennyi. Ismerek olyan megyéket, ahol évi 100.000-150.000 forintot fizetnek a könyvvizsgálatért.

Ezzel kapcsolatban elmondhatom, hogy a könyvvizsgálók minden évben június 10-ig adatszolgáltatást küldenek be a kamarába a díjazásról és az ügyfelek árbevétel szerinti megoszlásáról. (Másról is, de ez most nem lényeges.) Tehát a mostani adatszolgáltatásból felmérhető lesz a kieső könyvvizsgálói munkák száma és díja.

Megjegyzem, hogy ez sem teljesen pontos szám, mert a tapasztalt vállalkozók már akkor is megtartották a könyvvizsgálót, amikor az értékhatárt 50 millió forintról 100 millió forintra növelték. Vajon miért?

• Az elsődleges és legfontosabb ok, hogy a könyvvizsgálót adótanácsadóként használják. Ettől a könyvvizsgálók ugyan szeretnének, de nem tudnak megszabadulni. Sőt, ezt a különmunkát nem tudják külön díjazással sem elismertetni.
• A vállalkozás vezetője, ha valami új tevékenységre vagy nem rendszeres ügylet megkötésére készül, szívesebben fordul az évek óta ismert könyvvizsgálójához, mint egy ismeretlen tanácsadóhoz. Ne feledkezzünk meg arról az előnyről, hogy a könyvvizsgáló ismeri a cég tevékenységét és főbb embereit, valamint az egyszeri tanácsadás sokba kerülhet.
• A könyvelő szívesen fordul számviteli és adózási kérdéseivel a könyvvizsgálóhoz, biztonságot jelenthet számára a kérdezés lehetősége. Ez különösen az utóbbi években erősödött igény a napi 30.000 forintba kerülő továbbképzések és a jogszabályokat ismételgető szaklapok, valamint a kollégák tanácsait tartalmazó internetes oldalak előtérbe kerülésével.

Nem tudom már felidézni hol olvastam az adóhatóság véleményét arról, hogy ők nem érzékelték azt, hogy a könyvvizsgálat hatására emelkedett volna az adófizetése a kisvállalkozásoknak. Ennek nagyon örülök, mert visszaadnám az összes diplomámat, ha ez felfedezhető lett volna számukra.

Folytatas következik jövő héten

Hasznos infók egy helyen az Atecéged.hu-n:

• További cikkeink a könyvvizsgálatról
• További cikkeink az egyszerűsített vállalkozási adóról.
• Céges elsősegély (cégadatok, közterhek, bérminimumok, cafeteria...stb.)

A bejegyzés szerzője Kovácsné Álmosdy Judit adószakértő.

Hogyan néz ki az a vállalkozási kör, amelyre folyton-folyvást hivatkoznak a hazai gazdaságpolitika legfőbb döntéshozói, és amelynek a magyar gazdaság húzóerejévé kellene válnia a közeljövőben? Erről elmélkedik néhány szabály és jogszabály ismertetése közben könyvvizsgáló szerzőnk.

A kis- és középvállalkozásokra vonatkozó néhány számszerű adat megismerésével kapcsolatban javasolt elgondolkodni a vállalkozások vezetőinek arról, hol is tartunk, és merre van az előre a gazdasági fejlődés irányába….

Magyarországon 2010. december 31-én 1,6 millió regisztrált vállalkozás volt. Ebből nagyságrendileg 600 ezer a társas vállalkozás, (például: kft, bt, stb.) és 1 millió az egyéni vállalkozó. (A gazdasági fejlődés szempontjából biztatóbb lenne, ha az arány fordított lenne.)

Az összes regisztrált vállalkozás harmada Budapesten és Pest megyében található. A társas vállalkozások fele itt található. Az egyéni vállalkozók 80%-a azonban ezen a körzeten kívül van. (A pontos adatok megtekinthetők a KSH honlapján.)

Ha azt olvassuk valahol, hogy „regisztrált vállalkozás”, az annyit jelent, hogy valahol be van jegyezve, (cégbíróságon, önkormányzatnál, stb.) de nem jelenti azt, hogy ténylegesen működik is. (A statisztikák szerint mintegy egy millió működő vállalkozásról beszélhetünk. Hol van a többi, kérdezhetnénk…?)

A regisztrált vállalkozásoknál foglalkoztatott létszám szerinti megbontás azt mutatja, hogy ezeknek a vállalkozásoknak a 97,7%-a 0-9 főt foglalkoztat. A nulla arra utal, hogy kb. 440 ezer vállalkozásnál nincs foglalkoztatott, illetve a számuk ismeretlen a KSH szerint.

A kkv a „mikro- kis- és középvállalkozás” kifejezés rövidítése Magyarországon. A 2004. évi XXXIV. évi törvényben  találjuk ennek a fogalomnak a szabályait, kategóriáit, melyeket elsősorban a határértékek miatt érdemes megismerni.

Alapvető kritérium, hogy nem beszélhetünk kkv-ről akkor, ha a vállalkozásban az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése - tőke vagy szavazati joga alapján - külön-külön vagy együttesen meghaladja a 25%-ot. (Kivétel van.)

KKV-nak minősül az a vállalkozás, amelynek:
a) összes foglalkoztatott létszáma 250 főnél kevesebb, és
b) éves nettó árbevétele maximum 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg, vagy mérlegfőösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

A KKV kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek
a) összes foglalkoztatott létszáma 50 főnél kevesebb, és
b) éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege maximum 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg. (A múlt év végén forintban: 2.780.000.000.)

A KKV kategórián belül mikro-vállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek
a) összes foglalkoztatott létszáma 10 főnél kevesebb, és
b) éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege maximum 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

Ezeknek a kategóriáknak jelentőségük van a különböző támogatások meghirdetésekor, illetve adókedvezmények esetében.

Amennyiben egy vállalkozás éves szinten túllépi az említett létszám- vagy pénzügyi határértékeket, vagy elmarad azoktól, akkor ennek eredményeként csak abban az esetben veszíti el, illetve nyeri el a közép-, kis- vagy mikro-vállalkozói minősítést, ha két egymást követő beszámolási időszakban túllépi az adott határértékeket vagy elmarad azoktól.

Több vállalkozás együttes beszámolója (konszolidációja) alapján kell figyelembe venni a határértékeket a hivatkozott törvényben leírt módon.

Az egyéni vállalkozás minősítése az adóbevallása szerint, a foglalkoztatott létszám alapján történik. Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény hatálya alá tartozó vállalkozás minősítése a saját nyilvántartása szerint, a foglalkoztatott létszám alapján történik. Tehát ilyen nyilvántartással rendelkeznie kell. Amennyiben az egyéni, illetve a társas vállalkozás működési ideje egy évnél rövidebb, az adatokat éves szintre kell vetíteni. Például, ha félévkor kezdtem működni és 1.000.000 forint árbevételt értem el, akkor éves szinten az 2.000.000 forintot jelent.

Ha 278 Ft/EUR a 2010. december 31-i árfolyam, akkor a mikro-vállalkozások 2.000.000 eurós értékhatára 556.000.000 forintot jelentett (árbevétel vagy mérlegfőösszeg). Nálunk nem ez a nagyságrend egy mikro-vállalkozásnál. Rengetegen beleférnek az évi 25 millió forintos értékhatárba, legfeljebb magasabb létszámmal állítják elő, mint más országokban.

A Magyarországon működő vállalkozások döntő többsége, mintegy 96-98%-a mikro- vállalkozás. A 10-49 főt foglalkoztató kisvállalkozások aránya 2-3%. Számát tekintve a közepes vállalkozások és nagyvállalatok száma a mikro-vállalkozásokhoz képest elhanyagolható.

Mindezen néhány adat tükrében át kell gondolnunk saját helyzetünket, valamint azt, hogy a vevőkörünk igényeinek felmérése alapján hogyan tudunk hatással lenni a kereslet növekedésére, s ezen keresztül az árbevételünk növelésére, hiszen a gazdasági növekedés rajtunk múlik. Ennek függvénye a valódi munkahelyteremtés is.

Hasznos infók egy helyen az Atecéged.hu-n:

• További cikkeink az egyszerűsített vállalkozási adóról.
• Céges elsősegély (cégadatok, közterhek, bérminimumok, cafeteria...stb.)
• Tudásmorzsák minden napra

A bejegyzés szerzője Kovácsné Álmosdy Judit adószakértő.

Harminc napon belül kell kiegyenlíteni az áruért, illetve szolgáltatásért kiállított számlák ellenértékét az Európai Unióban - erről 2010 októberében az Európai Parlament határozott Strasbourgban. A tagállamoknak két évük lesz a rendelkezés átvételére, átültetésére a helyi jogszabályokba.

Ez elsősorban a mikro-, kis- és közepes vállalkozások pénzügyi helyzetére van kedvező hatással, melyek száma, életképessége döntő befolyással bír az országok gazdaságára. Persze ez a megállapítás csak azokra a vállalkozásokra igaz, melyek fejlődni, növekedni akarnak, és potenciálisan képesek erre.

Természetesen egy ilyen rendelkezés a körbetartozások arányának csökkentésére is kedvező hatással van. (Leegyszerűsítve a körbetartozás köznyelven azt jelenti, amikor én tartozom neked, mert nekem sem fizet a vevőm. Ezért te is tartozol a beszállítóidnak, mivel én sem fizetek neked. Az egész jelenség alapja, hogy a vállalkozásnak nincs annyi tartalék pénze, amiből megfinanszírozhatná az értékesítendő munkáját, rezsiköltségeit. Tehát nincs forgótőkéje. Nem tudja kifizetni a vásárolt anyag árát addig, amíg a késztermékét a vevője nem fizeti ki. Ez nem a működőképes gazdaság jellemzője.)

Mindezeket előrebocsátva mindenképpen beszélni kell arról, hogy a számlák fizetési határideje és az adók befizetésének teljesíthetősége között szoros összefüggés van.

Nézzük például az általános forgalmi adó befizetésének teljesítését!

A vevőink felé kibocsátott számlánkban ún. felszámított általános forgalmi adó szerepel. Ebből ugyan levonható az az áfa amit felénk felszámítottak a beszállítóink, de e két tétel közötti különbséget akkor is be kell fizetni a kincstárba. Ha nem fizette ki a vevőnk a számlát, akkor miből fizessünk általános forgalmi adót, ha nincs ilyen esetre tartalékunk?

Általános esetben – amivel arra utalok, hogy különböző időszakos bevallások vannak, - az áfát mindig a követő hónap 20-áig kell befizetnünk. 21-étől már késedelmi pótlékot számít fel az adóhatóság. Arról nem is beszélve, hogy mivel maga a bevallás egy végrehajtható okirat, előfordulhat, hogy az adóhatóság inkasszót nyújt be a banknál a vállalkozói számlánkra, s ha sikerül leemelnie az adót, akkor már bérfizetésre sem marad pénzünk. Persze nem mindenki havi áfa-bevalló, vannak negyedéves gyakoriságú bevallásra kötelezettek is. Az ő fizetési kötelezettségük végső határideje a tárgynegyedévet követő 20-a. Ebben az esetben áprilisban, júliusban, októberben és januárban következhet be az előbbiekben leírt helyzet.

Tudnunk kell azt, hogy számla – akár bejövő, akár kimenő, - mindig abban az áfa-bevallásban szerepel, amely időszakra a számlán szereplő teljesítési időpont dátuma vonatkozik.

Mit lehetne tenni? Ne kössünk üzletet olyan vevővel, aki fizetési gondokkal küzd?

Nem tudjuk megtenni, mert nagyon alacsony a kereslet szintje, a piaci igényekhez nem kívánunk a jelenleginél jobban alkalmazkodni, és mi is pénzhiánnyal bajlódunk.

Rövidebb fizetési határidőkkel dolgozzunk?

Ha nekünk nem fizetnek, mi sem tudunk fizetni. Amennyiben csak egy valaki nem fizet időben, máris borul a kiépített rendszer. A vevőkkel szembeni követeléseink fedezik a tartozásainkat. Tehát pénzünk nincs. De valakinek el kell kezdenie az üzleti láncolat fizetési rendjének átalakítását ahhoz, hogy ez a helyzet egy idő után megváltozzon.

Úgy kellene megállapodni a vevőnkkel a fizetési határidőben, hogy a számla ellenértéke beérkezzen a bankszámlánkra az adó biztonságos átutalásához, például 17-ére, 18-án kifizetjük a beszállítóinkat, és 19-én vagy 20-án reggel indítjuk az áfát. Hozzá kellene kezdeni, először egy kisebb ügyfélkörben, majd ha ez már működik, akkor bővíteni ezt a megegyezéses ügyfélkört!

Adó és pénzügyekről bővebben az Atecéged.hu-n