„Ütik a forintot”,”Lejtmenetben a forint”, „Újra a gödör alján a forint”, vagy hogy nagyon aktuális legyek: „Gyengüléssel reagált a forint az MNB döntésére”. A közszolgálatot idézve pedig: „Kissé erősödött a forint estére” (értsd: már nem 316 forint egy euró, hanem csak 314).

Ezeket a hírcímeket nyilván nem én írom le itt először, a gazdasági, pénzügyi, sőt néha közéleti, bulvár portáloknál dolgozók írják le ezt nap mint nap kötelező elemként, plusz 10-20-30 ezer rettegő (többségében vélhetően devizahiteles) egyedi látogatót zsákolva be. Az ingyenes közszolgálat pedig enyhíti a fájdalmat a fentebb már említett címmel: „Kissé erősödött a forint estére”. (Nem, ilyenkor többnyire nem erősödik, legfeljebb a napi mélyponthoz képest van némi enyhülés, mert már hazamentek a devizakereskedők.)

A forint/euró keresztárfolyam (korábban, amíg az frank és az euró a paritás felé tartott: a frank/forint keresztárfolyam) szinte bármiféle mozgásának szenzációs, gyakran riadalmat keltő tálalásából sportot űző szerkesztőségeknek és szerkesztőknek egyetlen egy érvük lehet arra, hogy ismét leírják (esetleg copy-paste-eljék) az adott hírt: újabb egyedi látogatót vonzanak az oldalra és ezzel plusz értékesíthető reklámfelületeket teremtenek. Ami egyébként egyre olcsóbb, igaz, ez nem csak az úgynevezett szemét-hírek tömeges elterjedésének köszönhető.
Az egyetlen érv persze mindent visz: a rogyadozó online médiának kell a bevétel, a dolgozónak a jól-rosszul fizető állás, így semmi nem drága.

A jelenség nem új: a sztárok magánéleti ügyeinek folyamatos és egyre vadabb szajkózása korábban és most is ugyanezt a célt szolgálja-szolgálta, a módszert azonban elcsente a gazdasági média és köszöni, jól érzi magát vele.

Egy dolgot azonban figyelmen kívül hagynak a folyamatos riadalomkeltés (a közszolgálati média pedig az illúziókeltés; lásd fentebb: „Kissé erősödött a forint estére”.) közepette, mégpedig azt, hogy a devizahiteles tömegek egy erre fogékony részének a mentális állapota hogyan hanyatlik napról napra az említett headlinokat olvasva. Félre ne értsenek: nem arról van szó, hogy egy devizahitelesnek ne illene tudnia, körülbelül hol lesz a következő havi törlesztőrészlete (nyilván az egekben), a folyamatos szembesítés (mondanom sem kell: a közt szolgáló illúziókeltés) azonban felesleges és ártalmas, enyhébb lefolyású esetekben pedig nagyon unalmas. Meg kéne hát próbálni tartalmat gyártani.

A szerző Szabados Balázs az FN.hu korábbi főszerkesztője, a Szamovár ügyvezetője maga is rendelkezik devizahitellel.