Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Mi az a fiktív számla?

A bejegyzés szerzője Kovácsné Álmosdy Judit adószakértő.

Fiktívnek, azaz nem valós számlának tekinti az adóhatóság az ellenőrzés során azt a számlát, amely valótlan adatokat tartalmaz az általa dokumentált gazdasági eseményekre és/vagy az abban részt vevő felekre vonatkozóan.

A fiktív számlák általános jellemzői:

  • formailag megfelelnek a törvényi követelményeknek, azaz az általános forgalmi adóról szóló törvény és a 24/1995-ös PM rendelet szabályait betartva kerültek kiállításra;
  • de a tényleges gazdasági eseménnyel vagy annak szereplőivel kapcsolatban tartalmi lényeges tartalmi hiányosságok, valótlanságok tárhatók fel;
  • az alapvető számviteli szabályokat és adójogi előírásokat megszegve jogellenes állapotot hoznak létre, azaz adókikerülésre, jogtalan adóelőny szerzésére vonatkoznak.

Egyik példája a fiktív számlának, ha a számlakibocsátó nem létezik. Itt az a kérdés, hogy soha nem is volt ilyen vállalkozás, - akkor egyértelmű a helyzet, - vagy csupán arról van szó, hogy az ellenőrzés lefolytatásakor már nem létezik, vagy más formában létezik (átalakult), s ezért nem találják.

Ez utóbbi esetben ahhoz, hogy megvédjük álláspontunkat, rendelkeznünk kell az ügylet teljesítésének időpontjára vonatkozóan olyan dokumentummal, - például a cégkivonatának másolatával, vagy az egyéni vállalkozói nyilvántartásból kinyomtatott adatokkal, stb., - melyek bizonyítják a vállalkozás létezését. Nagyon fontos az áfa-alanyiság bizonyítása is, melyet szintén ki kell nyomtatni.

Megjegyzem, hogy az Európai Unió hozzáadott-értékadóval kapcsolatos rendelkezései kimondják, hogy az üzleti partner jogi státuszát, adóalanyiságát, az ügylet teljesítésének időszakában kell vizsgálnom és bizonyítanom. Tehát ezeket az iratokat kell eltennem és megőriznem.

Egy másik példa lehet, amikor a számlán szereplő üzleti partner az ellenőrzés időszakában is létezik és megtalálható, de az ellenőrzés által vitatott számlát, teljesítményt nem ismeri el. Ez az eset nagyon kellemetlen helyzetbe hoz bennünket, mert nekünk kell bizonyítanunk a tényleges gazdasági esemény megtörténtét. Ilyenkor segítségünkre lehet a tevékenység jellegétől függően minden dokumentum, például levelezések, egyeztetési jegyzőkönyvek, építési napló, alvállalkozói megállapodások fénymásolata, az üzleti partner weboldalának kinyomtatása, amelyen referenciaként szerepelünk, folyószámla-egyeztető levelek, költségvetés, fényképek, stb.

Ez az eset általában akkor szokott bekövetkezni, ha üzleti partnerünk a számlát nem könyvelte és adóbevallásaiban sem szerepeltette.

A számlában szereplő gazdasági esemény bekövetkezésekor az üzleti partnernek dolgozók írásbeli pontos (adatokat tartalmazó) nyilatkozata is segítségünkre lehet a bizonyításban.

A harmadik példám az, amikor olyan egy szállítói számlánkat nem fogadja el az adóellenőr, melyben olyan teljesítményt értékesített a beszállító, melynek teljesítésére a hivatalos adatai alapján kapacitás hiányában nem lehetett képes.

Ez elég tipikus hiba. Például egy kilométer utat építettek egyetlen alkalmazottként foglalkoztatott dolgozóval, alvállalkozók bevonása nélkül. (A példa túlzó, de rendszeres.) Ebben az esetben is az előzőekben felsorolt bizonyítékokat kell használnunk, de a gyakorlatban úgy látom, hogy ez sem elég.

Az állami adóhatóság álláspontja szerint, a számla befogadójától, vagyis a vevőtől az adott ügylet kapcsán elvárható azon körülmények, tények, adatok kontrollálása, amelyeket akár közvetlen az üzleti partnertől bekérve, akár más – a gazdaság valamennyi szereplője számára hozzáférhető – lehetőségek alkalmazásával megtehet. Az alkalmazottak száma lekérdezhető. Az alvállalkozók alkalmazásáról pedig jogunk van információt kérni az üzleti partnerünktől, melyet írásban is rögzíteni szükséges.

Hasznos infók egy helyen az Atecéged.hu-n:

 

Tudásmorzsák minden napra az Atecéged.hu-n:

0 Tovább

200 felett...

A bejegyzés szerzője Kovácsné Álmosdy Judit adószakértő.

Nagyon régen van egy olyan előírás a társasági adóról szóló törvényben, amellyel nagyon keveset foglalkozunk, pedig adófizetési kötelezettséget jelent, s ezért a vállalkozás vezetőjének és tulajdonosának ismernie kell a lényegét.

A társasági adó kiszámítása során az elért éves nyereségből indulunk ki. Ezt a számot módosítjuk pozitív és negatív irányba olyan tételekkel, melyeket az adótörvény előír (adóalapot növelő illetve csökkentő tételek).

Az adóalap növelése azt jelenti, hogy ha egy tényező értékével növelem a társasági adó alapját, akkor ezen érték után is be kell fizetni az adót. Az adóalapot csökkentő tételek pedig ehhez képest fordítottan működnek, tehát nem kell utánuk társasági adót fizetni.

Az általam most előtérbe helyezett rendelkezés a társasági adó alapját növeli, mégpedig azon a címen, hogy nem a vállalkozás érdekében felmerült költséget vagy költségeket számoltunk el, melynek értékét le kell adózni.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 8.§ (1) bekezdés d.) pontja írja elő az adóalap növelését, a 3. számú melléklet A/4. pontja pedig magát az esetet, mely az adózásra okot ad:
Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költség az általános forgalmi adó nélkül 200 ezer forintot meghaladó szolgáltatás ellenértéke, vagy annak egy része, ha a körülmények - így különösen az adózó vállalkozási tevékenysége, árbevétele, a szolgáltatás jellege, a szolgáltatás ellenértéke - alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltatás igénybevétele ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel. Az adóévben ugyanazon személytől ugyanazon jogcímen igénybe vett szolgáltatások ellenértékét együttesen kell figyelembe venni.

E szabály érdekessége, hogy nem az adózó él vele, - pedig a törvény azt írja elő, amit nekünk kell végrehajtanunk, - hanem az adóhatóság. Az ellenőrzés során egyes esetekben azt vélelmezhetik, hogy az általunk elszámolt költség nem a gazdasági tevékenységünkhöz szükséges, hanem más célokat szolgál. Például a bevétel „lefedését” költségekkel.

Mikor kerülhet erre sor?

  • Ha nem kötöttünk szerződést a szolgáltatóval.
  • Nem tudjuk bizonyítani, hogy a megvásárolt szolgáltatás ténylegesen megvalósult, teljesült. Ehhez gyakran nem elegendő a két fél által aláírt egymondatos teljesítésigazolás.
  • A tevékenységünk, az adóhatósághoz bejelentett TEÁOR számok alapján nem indokolja ennek a szolgáltatásnak az igénybevételét.
  • A szolgáltatás nyújtója bejelentett módon nem is végez olyan tevékenységet, amelyre a számla vonatkozik. Például ablaktisztítást végzett egy kereskedelmi tevékenységű vállalkozás.

Elmélkedhetnénk most azon, hogy fiktív számla elszámolásáról beszélünk-e ilyen esetben, de témánk szempontjából nem ez a lényeg. Arra kell ügyelnünk, hogy a könyvelőnek átadott költségszámlák mögött igazolt szolgáltatások legyenek! A 200.000 forintos értékhatár pedig azonos szolgáltatótól éves szinten értendő.

A rendelkezés mindenkire vonatkozik, aki a társasági adó hatálya alá tartozik. Tehát elsősorban gazdasági társaságokra (bt, kft).

Adóellenőrzésről, társasági adóról még több infó:

0 Tovább

Atecéged

blogavatar

vállalkozói ismeretek kezdőknek és haladóknak

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek