Mértékadó közgazdászok szerint a csütörtökön felavatott Mercedes-gyár 0,5 – 0,8 százalékponttal löki meg idén a magyar GDP-t, így van reményünk a recesszió elkerülésére. Akkor most drukkoljunk? Egyáltalán: fontos ez?

Drukkolhatunk, de nem fontos. Bizonyos, hogy a Kecskeméten beinduló gyártósorok megdobják az ipari termelést, majd a kivitelt, végül pedig a GDP-t, vagyis szép sorjában javítják a statisztikákat. Az is biztos, hogy az ott dolgozó 3000 embernek és a Mercedes-gyár kevés hazai beszállítójának (erről részletesen később) jobbra fordul a sorsa. Magyarország egészének azonban nem: a cég nyilván nem, vagy alig fizet adót (részben ezért jött), így a közkiadásokhoz sem járul hozzá közvetlenül. Egyébként mindezzel semmi baj nincs, így működnek a kapitalista óriáscégek. Baj a GDP-adatok értelmezésével van.

Tekintsünk először Szlovákiára. Az első Dzurinda-kormány csábítása nyomán a 2000-es évek elején három nagy autógyár (VW, Kia, Peugeot-Citroen) is megtelepült az országban; nagyjából egyszerre indultak be, ezért elképesztő, kétszámjegyű növekedést produkált a szlovák ipar és kivitel, majd a szlovák GDP. Ráadásul mindezt hamarosan megismételték a mutatók, amikor a gyárak még egy futószalag vagy még egy műszak bevezetésével jelentősen növelték teljesítményüket. Ebben az időszakban jártunk lehajtott fejjel, mert a sajtó és a közélet szereplői konokul ismételték: Szlovákia egy főre jutó GDP-ben megelőzte Magyarországot. Tényleg. De kérdem: jobban élnek a szlovákok? Csökkennek a társadalmi különbségek, erősödik a középosztály? Minőségibb szolgáltatásokat nyújt a szlovák állam? Vélhetően nem. De maradjunk Magyarországnál: a KSH GDP-adatai szerint 1994 óta mindössze egyszer zsugorodott a magyar gazdaság, 2009-ben, 6,8 százalékkal. Vagyis a jólét hosszan tartó és dinamikus növekedése egyszer tört meg, három éve, de azóta jobban vagyunk - sugallja az adatsor. A valóság ezzel szemben az, hogy az átlag magyar 2007 óta (!) egyre rosszabbul él, nőnek a társadalmi különbségek, megjelent Magyarországon az ázsiai szintű nyomor.

A GDP-adat nem méri a jól-létet, a társadalmi különbségek alakulását, az eladósodottságot, így torz képet ad a gazdaságról és az országokról. Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász és csapata hosszú dolgozatban új mérőszám bevezetésére tett javaslatot, amely a bruttó hazai termék mutatójánál teljesebb képet nyújt. Sajnos a hazai közgazdász- és politikuselit, valamint a sajtó és a közvélemény jó része erről nem vesz tudomást. Itthon megmaradtunk a jó öreg GDP-adat mindenhatóságának hitében.

A Mercedes-gyár beindulása azért is jelentős örömforrás, mert sajtóhírek és bizonytalan hátterű kalkulációk szerint hazai beszállítóin keresztül újabb 10 ezer munkahelyet teremt.

Okos közgazdasági elemzések többször kimutatták: a multinacionális cégek zárványként élnek a magyar gazdaságban, mert tőkeerejükre, technológiai színvonalukra és szakértelmükre a hazai cégek döntő többsége nem képes rezonálni. Konkrétan: olyan hazai kkv lehet Mercedes-beszállító, amely komoly gépekkel magas minőségű és nagy mennyiségű alkatrészt képes gyártani, és szállításai soha nem késnek. A magyar cégeket, ugye, nem ilyennek gondoljuk, és nem látszik az olcsó (kitermelhető) bankhitel, meg a képzett munkások hada, amely erre a szerepre alkalmassá tehetné őket.

Örülünk a Mercedes-gyárnak, de a magyar gazdaság lényegi gondjait nem ez a cég oldja meg.

A bejegyzés szerzője Bardócz Iván, az Atecéged.hu munkatársa.