Sokat gondolkodtam azon, hogy a fiatalos lendület és az eszetlen rohanás között észrevehető különbség van-e. Mármint olyan, ami tényleg mindenkinek szemet szúr, és ezáltal dönteni tudunk jó és rossz között.

Manapság egymást érve kapnak szárnyra újabb és újabb hírek adókról, juttatásokról, munkaügyet és költségvetést érintő törvényekről. Persze én is észrevettem, hogy itt az évvége, vagyis nem meglepő ez a jelenség. Mégis szinte mindegyikre felkapjuk a fejünket, hördülünk egyet, vagy éppen szívjuk a fogunkat, aki pedig felnevet, biztosan már csak kínjában teszi.

Napokban olvashattuk és hallhattuk, hogy a devizahitelek végtörlesztéséhez dolgozóinak támogatást, vagy kamatmentes kölcsönt adhatnak a vállalkozások. Azok a vállalkozások, akiknek már nem lesz szakképzési pénzük, emelkednek a járulékfizetési kötelezettségeik és szűkülnek a piacaik a válság és egyéb intézkedések hatására. Vajon milyen megfontolásból született ez a lehetőség? Azt nem tudom, de azt nagyon is sejtem miért nem fog működni.

Még ha egy jobban működő KKV-t is veszünk. Egymás mellé tennék pár számot: mondjuk egy 10 milliárd forgalomból 130 millió nyereséget felmutat a cég. Ebből jut extra támogatásra, emellett egy gyártó cégnél, ha kb. 40-50 fővel számolunk, akkor vagy 58 millió Ft-ot kifizet bérre, járulékra és egyéb személyjellegű dolgokra. Ezek mellett egy profitból élő – egyébként munkahelyet adó – üzleti vállalkozástól reálisan elvárnánk, hogy az arra jogosult (ez egy kicsit diszkriminatív is) munkavállalójának 5-12 millióig terjedően támogatást adjon? Lehet ma valamelyik KKV-nak pluszban 20-30 milliója erre?

Nézzünk egy multinacionális vállalatot, ahol egyébként feltételezhetjük, hogy rendelkezésre állnak ezek az extra források. Viszont az ilyen cégek működésében kevés valószínűséggel vannak ad hoc extra kiadások. Ugyanis a nagy szervezetek profi kontrollinggal és üzleti tervezéssel indulnak neki egy új évnek, amelyen ezekre előre elkülönített pénzekkel kellene számolni, és a szervezeti egyensúly megtartása érdekében pontos szabályozás szükséges a támogatást „elnyerők” kiválasztására.

Ezek az ötletek nem a fiatalos lendület szüleményei, sokkal inkább sejtet átgondolatlanságot, és a valós gazdasági működés ismeretének teljes hiányát, bár az adózást nem szerető, ámbár devizahitellel rendelkező vállalkozó esetére még nem is tértem ki…

A bejegyzés szerzője Dr. Kurucz Attila, az IACM szervezetfejlesztési referencia-tanácsadója.