A bejegyzés szerzője Kovácsné Álmosdy Judit adószakértő.

Harminc napon belül kell kiegyenlíteni az áruért, illetve szolgáltatásért kiállított számlák ellenértékét az Európai Unióban - erről 2010 októberében az Európai Parlament határozott Strasbourgban. A tagállamoknak két évük lesz a rendelkezés átvételére, átültetésére a helyi jogszabályokba.

Ez elsősorban a mikro-, kis- és közepes vállalkozások pénzügyi helyzetére van kedvező hatással, melyek száma, életképessége döntő befolyással bír az országok gazdaságára. Persze ez a megállapítás csak azokra a vállalkozásokra igaz, melyek fejlődni, növekedni akarnak, és potenciálisan képesek erre.

Természetesen egy ilyen rendelkezés a körbetartozások arányának csökkentésére is kedvező hatással van. (Leegyszerűsítve a körbetartozás köznyelven azt jelenti, amikor én tartozom neked, mert nekem sem fizet a vevőm. Ezért te is tartozol a beszállítóidnak, mivel én sem fizetek neked. Az egész jelenség alapja, hogy a vállalkozásnak nincs annyi tartalék pénze, amiből megfinanszírozhatná az értékesítendő munkáját, rezsiköltségeit. Tehát nincs forgótőkéje. Nem tudja kifizetni a vásárolt anyag árát addig, amíg a késztermékét a vevője nem fizeti ki. Ez nem a működőképes gazdaság jellemzője.)

Mindezeket előrebocsátva mindenképpen beszélni kell arról, hogy a számlák fizetési határideje és az adók befizetésének teljesíthetősége között szoros összefüggés van.

Nézzük például az általános forgalmi adó befizetésének teljesítését!

A vevőink felé kibocsátott számlánkban ún. felszámított általános forgalmi adó szerepel. Ebből ugyan levonható az az áfa amit felénk felszámítottak a beszállítóink, de e két tétel közötti különbséget akkor is be kell fizetni a kincstárba. Ha nem fizette ki a vevőnk a számlát, akkor miből fizessünk általános forgalmi adót, ha nincs ilyen esetre tartalékunk?

Általános esetben – amivel arra utalok, hogy különböző időszakos bevallások vannak, - az áfát mindig a követő hónap 20-áig kell befizetnünk. 21-étől már késedelmi pótlékot számít fel az adóhatóság. Arról nem is beszélve, hogy mivel maga a bevallás egy végrehajtható okirat, előfordulhat, hogy az adóhatóság inkasszót nyújt be a banknál a vállalkozói számlánkra, s ha sikerül leemelnie az adót, akkor már bérfizetésre sem marad pénzünk. Persze nem mindenki havi áfa-bevalló, vannak negyedéves gyakoriságú bevallásra kötelezettek is. Az ő fizetési kötelezettségük végső határideje a tárgynegyedévet követő 20-a. Ebben az esetben áprilisban, júliusban, októberben és januárban következhet be az előbbiekben leírt helyzet.

Tudnunk kell azt, hogy számla – akár bejövő, akár kimenő, - mindig abban az áfa-bevallásban szerepel, amely időszakra a számlán szereplő teljesítési időpont dátuma vonatkozik.

Mit lehetne tenni? Ne kössünk üzletet olyan vevővel, aki fizetési gondokkal küzd?

Nem tudjuk megtenni, mert nagyon alacsony a kereslet szintje, a piaci igényekhez nem kívánunk a jelenleginél jobban alkalmazkodni, és mi is pénzhiánnyal bajlódunk.

Rövidebb fizetési határidőkkel dolgozzunk?

Ha nekünk nem fizetnek, mi sem tudunk fizetni. Amennyiben csak egy valaki nem fizet időben, máris borul a kiépített rendszer. A vevőkkel szembeni követeléseink fedezik a tartozásainkat. Tehát pénzünk nincs. De valakinek el kell kezdenie az üzleti láncolat fizetési rendjének átalakítását ahhoz, hogy ez a helyzet egy idő után megváltozzon.

Úgy kellene megállapodni a vevőnkkel a fizetési határidőben, hogy a számla ellenértéke beérkezzen a bankszámlánkra az adó biztonságos átutalásához, például 17-ére, 18-án kifizetjük a beszállítóinkat, és 19-én vagy 20-án reggel indítjuk az áfát. Hozzá kellene kezdeni, először egy kisebb ügyfélkörben, majd ha ez már működik, akkor bővíteni ezt a megegyezéses ügyfélkört!

Adó és pénzügyekről bővebben az Atecéged.hu-n